Délmagyar logó

2018. 12. 11. kedd - Árpád -1°C | 5°C Még több cikk.

Cseppben az ember

"A hétköznapi kultúrát nyilván azért hívják hétköznapinak, mert mindennapjaink közérzetét határozza meg, édesíti vagy keseríti helyzeteinket."
Január 22., Szeged belvárosa, néhány perccel déli tizenkettő után. Három nagyobbacska lányka vonszolta magát előttem a járdán, mintha terméskővel pakolták volna tele a hátizsákjukat az iskolában. Fennhangon bazmegolt az egyikük, de nem emiatt. A kis „genyával" volt valami baja. Köpködött is közben, hevenyül, mint hajdan öregapám, amikor véletlenül lenyelte a pipadohányt. Majdnem így volt ő is. A piros Marlboro tényleg erős, mint a dög, hetedik osztályban pláne. Közben a zebrához értünk, várakoztunk vagy tucatnyian. Bazmegék nekivágtak a pirosnak, röhögés az ő oldalukon, duda, fék, „anyátokkal szórakozzatok, hülye kurvák" a másikon. Tegnap volt a magyar kultúra napja. És a reneszánsz év kezdete.

Hankiss Elemér pedzegette már a nyolcvanas években, hogy míg a magas kultúrát tekintve (tudomány, művészetek stb.) mindig is topon volt (és most is ott van) Magyarország, a hétköznapi kultúrát, mondhatjuk kulturáltságot tekintve bányászbékai a perspektívánk.

Örülnöm kellene most például annak, hogy az elkövetkezendő években pár száz milliárdos uniós pénzből digitális táblákkal látják el az iskolákat, mégis jobban örülnék, ha a 8. általános végére valamennyi iskolás gyerek megtanulna írni, olvasni, beszélni, érteni. Még a szakma csúcsát jelentő mestervizsgákról is azt mondják a bizottsági elnökök, nemritkán akár öt súlyos helyesírási hiba is becsúszik egy-egy leírt mondatba, s legalább ennyi zavar a szóbeli kommunikációban is. Ma már komoly versenyképességi korlátja a magyar gazdaságnak a szakmunkáshiány, pontosabban a jó szakmunkás hiánya. Kutyaütőből továbbra is van elég. Az iskolázottból is. Azzal ugyanis, hogy egy-másfél évtizeddel ezelőtt boldog-boldogtalant betereltek a középiskolákba meg a felsőoktatásba, nemcsak a szakmunkásképzést sikerült taccsra vágni, de a tömeggyártás miatt inflálódott az érettségi meg a diploma is.

A hétköznapi kultúrát nyilván azért hívják hétköznapinak, mert mindennapjaink közérzetét határozza meg, édesíti vagy keseríti helyzeteinket. Ki hogyan szól, kérdez, válaszol, intéz, tesz, gondolkodik. Akár férfi, akár nő, akár gyerek, akár felnőtt, akár öreg, akár főnök, akár beosztott, akár ügyfél, akár ügyintéző, akár eladó, akár vevő, akár gazdag, akár szegény, akár orvos, akár beteg. A rossz közeg lehúz, a jó felemel. Gondoljunk csak bele, amikor ott toporgunk az egészségügyi intézmény folyosóján hónunk alatt leletekkel, markunkban utasellátós pohárban vizeletmintát szorongatva, hogy el tud veszni az ember! – kopogjak vagy ne kopogjak, kinek adjam a papírt, kinek ne, bent van-e a doktor úr vagy nincs bent? Ott helyben törik rapityára az ember önmagáról alkotott teljes intelligenciaképe, hiszen totálisan alkalmatlannak bizonyult a helyzethez való alkalmazkodásban. Csak a bennfentes betegtársak könyörületében bízhat még, akik azért megsúgják mi az ábra. Íme a reneszánsz ember.

A nemzetközi nagyokosok szerint egyébként csak az egyéni és közösségi megbecsülést erősítő, közös élményekben fejlődő összetartó társadalomnak van esélye arra, hogy a hétköznapi kultúráját is versenyrendbe állítva, a sikeres országok közé verekedje fel magát. Valaki mondja már ezt meg a törzsi színvonalú civódásaival elfoglalt magyar politikai osztálynak is!

Olvasóink írták

  • 1. Lawrence 2008. január 25. 14:53
    „Köszönöm Szépen

    - Tessék leülni!
    - Lemerem fogadni, hogy maga vidéki.
    - Honnan tetszik tudni?
    - Hát, hogy átadta a helyét.
    - Én pedig lemerem fogadni, hogy maga pesti.
    - És ezt honnan tetszik tudni?
    - Nem köszönte meg!

    Ez a kis párbeszéd sokak számára ismert lehet, mint egy humoros szófordulat amin persze jót nevet az ember, addig amíg a saját bőrén nem tapasztal valami egészen hasonlót.

    Valamelyik hétköznap kötelességtudóan az iskolába igyekeztem, természetesen villamossal, mely eléggé zsúfolt volt, bár ez is csak természetes. Továbbá neveltetésemből adódóan az is természetes, hogy az idősebbeknek átadom a helyem. A hölgy, mivel hölgyről van szó, megköszönte és kissé fennhangon a vele szembe ülő hölggyel, szinte azzonal közös nevezőre jutottak. Témájuk már-már teljesen kiábrándítóan, a mai fiatalok voltak. Pontosabban ,,de sok a fáradt fiatal" és ,,milyen illetlenek és nemtörődőek". Én meg csak ott álltam és egyszerűen köpni-nyelni nem tudtam, hiszen pontosan fél perce adtam át a helyem. Könyörgöm, Én nem tartozok a ,,mai fiatalok" közé?! Sajnos azt kellett megtapasztalnom és nem csak nekem hanem több hasonló korú ismerősömnek is, hogy a ,,mai idősek" egyszerűen nem veszik észre, hogy mi történik maguk körül, nem veszik észre, hogy ott áll mellettük egy olyan fiatal, aki - természetesen - átadja a helyét. Sajnos egy félév alatt négy-öt hasonló eset fordult elő a környezetemben. Végül is ez jó arány, nem?

    Az eddigi tapasztalataim szerint mindig csak a ,,bunkó" fiatalokról beszélnek ami valahol természetes, hiszen ők nevelhetők és képezhetők. Az idősebbek magatartásáról, mármint ami a fiatalokhoz való hozzáállást illeti, még csak szót sem ejtünk. Ha a fiatalok taníthatók akkor a felnőttek meg tanítsanak, mutassanak példát kultúrált ember módjára. Ez elsősorban a szülők feladata lenne!

    Így ezt az egészet nevezhetnénk a kocka másik oldalának is, de nem lenne ésszerű, mert nem lehet ennyire szűklátókörűen kezelni ezt a problémát. A mai magyar ember ideges és feszült. Eléggé kiábrándító, hogy sok ember általánosít, beskatulyázza az embert, nem figyelve az emberi értékekre, mint például az illemre és toleranciára. Az idősek a fiatalokat, a fiatalok az időseket és még sorolhatnám tovább is, de hiába hiszen majd csak oda jutunk, hogy mindenki mindekit rágalmaz és egyéb jelzőkkel illet meg, teljesen feleslegesen. Sok esetben elég lenne csak annyi, hogy ,,Köszönöm Szépen". Mindenesetre gratulálok, hiszen 2008-ban is megéltük a magyar kúltúra napját!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

T-modellek

"Az „ócsó" kínai ruhaözön megtépázta ugyan a báláspiacot, de most második virágkorukat élik a… Tovább olvasom