2012.08.13. 19:30
Életünket és vérünket
JEGYZET - "A negatív hozzáállás, az örökös borúlátás is beteggé teszi az embert."
Itt valami nagyon nagy félreértés van. Ezt teszi, ha a főnök szabadságra megy, ilyenkor lehet máshogy fogalmazni, bátrabbak, hangosabbak az ortológ beszédek.
Mert miről is van szó valójában? Huszonhét százalékkal egészségesebbek a gyermekek, ennyit javult a helyzet, valószínűleg több vitamint vehetünk nekik, egészségesebben táplálkozhatnak, meg persze ennyivel több gyerkőcre sikerül tartósan ráadni a sapkát a nagy zimankó idején. Hatékonyabbak lehetnek a védőoltások, a pirulák, csak fejlődik a gyógyszeripar, ha már a XXI. században vagyunk.
És még ennél is nagyobb sikert könyvelhetünk el a gaz táppénzes potyázók visszaszorításában: míg korábban gyakorlatilag „ágazati szinten" ment a kirúgás utáni hirtelen megbetegedés, addig ma mit látunk? Egészséges munkavállalók tömkelege vár arra, hogy akár egy csoportos létszámleépítés után is egyből munkába állhasson máshol – vagy sorba a munkaügyi központban...
Arról nem is beszélve, a (még) dolgozók is sokkal-sokkal egészségesebbek, kevesebben, kevesebbszer mennek táppénzre, mert vigyáznak magukra. Ha ne adj' isten köhögnek is egy kicsit, mondjuk két-három hétig, akkor is hasznosabbak, mintha otthon pihennének.
Jó volna tehát, ha helyesen értelmeznénk ezeket a táppénzes adatokat! Hiszen a negatív hozzáállás, az örökös borúlátás is beteggé teszi az embert. És mennyivel szebb úgy tekinteni erre a helyzetre, hogy életünket és vérünket adjuk a munkánkért, s hát persze azon keresztül a hazánkért, a magyarságért. Hiszen, ha dolgozunk, termelünk, akkor arathatunk is. Az már más kérdés, hogy valójában mekkora is a termény, amit betakaríthatunk. Nyilván mindenkinek annyi és akkora, amennyit ér. A munkája.