Délmagyar logó

2019. 04. 23. kedd - Béla Még több cikk.

Felelősségteljesen

JEGYZET - "A kutyához is vizsga kellene."
Nincs nagyobb bűn, mint becsapni azt, aki feltétel nélkül bízik benned – ez a szívbemarkoló mondás jut eszembe minden alkalommal, amikor út szélén otthagyott, csatangoló állatokat látok. Egészen elkeserítő, hogy egyre több szervezet jön létre azért hazánkban, hogy a gazdátlan ebeknek otthont adjanak. És nem a csoportok létezése a gond, hanem a felelőtlen emberiség. Hogy képes valaki odáig eljutni, hogy megvesz egy kutyát, egy darabig gondozza, majd ráun, és csak néha odalök neki valamit a tálba, vagy ha az állat nem tetsző dolgot tesz, akkor mehet a háztól? Vagy netán súlyos kínokat kell átélnie, ugyanis újabban ez a divat. Vajon az illető hogy érezné magát, ha őt is kikötöznék, majd jól szórakozva bántalmaznák? Vagy ha az asszony két hónap házasság után kivágná minden nélkül az utcára, mert nem bírja elviselni az esti kocsmázását? Életem során eddig kétszer fogadtam örökbe menhelyről négylábút, leírni sem lehet azt a mérhetetlen szeretetet és hálát, amit tőlük kaptam. És rengetegszer csináltak már hülyeséget, kezdve a lerágott virágoktól a kikapart veteményesen át egészen az összesározott teraszig, mégsem tudtunk rájuk haragudni, pláne nem utcára tenni őket. Nyilván vannak olyan esetek, amikor gazdáktól függetlenül csatangolnak el az ebek, hiába védjük őket, megoldják maguknak, hogy kisurranjanak. Vannak olyan fajták, amikbe „bele van kódolva" a világlátási kényszer, de érdemes átgondolni, hogy a házőrző miért döntött a távozás mellett. Kapott elég figyelmet és törődést? Mikor fürdettük meg utoljára? A bundáját mikor ápoltuk? Mert ahogyan Csányi Vilmos is mondta: „Autót sem veszünk úgy, hogy nincs meg a jogosítványunk. A kutyához is ugyanígy vizsga kellene."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Útkeresés

"Három minisztérium alá is tartozott." Tovább olvasom