Délmagyar logó

2018. 12. 15. szombat - Valér -1°C | 1°C Még több cikk.

Hálás vagyok

Pitvaroson „futott bele" kolléganőnk a dobozba, amelybe a helyiek nem azt dobhatják be – mint ahogy a télbanyára tűzik Szegeden –, mitől szabadulnának meg, hanem azt: miért hálásak. Erről ugyanis meg szoktunk feledkezni a mindennapokban. A hírek közül is a rosszra, a tragédiára, a megdöbbentőre kattint először az olvasó, nincs ez másképp a saját életünkkel sem. Ha rendben mennek a dolgok, az a természetes, és ha beszédbe elegyedünk a másikkal, előbb jut eszünkbe a problémákról regélni, mint arról, ami működik.

Hálás vagyok például azért, hogy van két egészséges gyerekem, van hol laknunk, van mit ennünk, van mit magunkra húznunk – és vagyunk olyan állapotban, hogy dolgozzunk a megélhetésért. Hálás, csak úgy, a világnak, hogy ez így alakult, jó helyre születtünk, hiszen elég arrébb menni nem is egy kontinenst, csak egy falut, egy utcát, hogy lássuk, ez mennyire nem alapvető. Hálás vagyok azért, hogy az otthonom környékén nincs háború, nem kell menekülnöm a kislányokkal, nem kell kötelezően semmibe be- vagy belelépnem. Még annak is tudok örülni, amikor a gyerekek körmönfontan átvernének, visszaszólnak. Azt gondolom róluk: nahát, milyen éles az elméjük, és de jól fogalmaznak! Na meg hálás vagyok akkor is, amikor csak úgy megyek valamerre, és elém dob valami nagyon szépet a természet, a város.

Mielőtt kikiáltanának álmodozó hippinek, inkább azt is elmondom, mi az, amiért nem vagyok hálás. Azért például, ha az ügyintéző elintézi az ügyemet a munkaidejében, ha az orvos foglalkozik velem a munkaidejében – és így folytathatjuk a sort. Megköszönöm a segítséget, de nem pénzzel, és hasra nem esek. Mert ha mindenki lelkiismeretesen végezné a munkáját, talán több ember lenne képes kiemelni a fejét a mocsárból és körülnézni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Paranoia?

JEGYZET - "A Nagy Testvér mindent lát." Tovább olvasom