Jegyzet

2007.11.13. 18:34

Harcos a villamoson

"Hiába szűnt meg a sorozott katonaság, némely hivatalok zárt intézetében a vigyázzmenet és a laposkúszás ma is érvényben van."

Horváth Dezső

Az illusztráció váratlanul jött elénk. Éppen az egyik laktanya kaszárnyai rendjéről beszélgettünk. Hogy új lakópark épült ugyan a helyén, de a szelleme tovább él. A civil életben is. Hiába szűnt meg a sorozott katonaság, némely hivatalok zárt intézetében a vigyázzmenet és a laposkúszás ma is érvényben van. Nem a maga természetességével, szellemi értelemben. A parancsnoklás és meghunyászkodás jegyében.

Uram, mi nem ilyen lovat akartunk!

Mire körülnéztünk, szép ifjú ember hátát láttuk. Hatalmas betűkkel rá volt hímezve: HARCOS. És hogy félreértés ne essék hovatartozását tekintve, valamivel kisebbekkel ez is: Hungary. A régi regula szerint sor alá való lenne a legény, kopasszá kellett volna válnia, vernie a hoppárét mindenki előtt, akinek már csillagja is van, most pedig ápolt a frizurája, és civil a ruhája. Ráadásul háború sincsen, hogy harcost rögtönzött volna belőle, mint annakidején a leventekölkökből. Elölről nem láthattam elegáns ruháját, nem tudhatom, oda is kiírta-e ugyanezt, de nekem a két lábon járó hátirat is irat.

Bele is dermedtem.

Aztán meg is nyugodtam. Ha be kellett volna vonulnia, holtbiztos, tiltakozott volna ellene. Tekintve, hogy már nem kötelező, csak szabadon választott, most az ellen tiltakozik, hogy még csak be se vonultatták? Neki már senki nem mondhatja azt se, hogy EGYES HARCOS? Meg azt se, hogy VONALAMBAN HARCHOZ!? Milyen világ az ilyen világ? Föltételezni se merem, hogy akármilyen harcosok szövetségének regisztráltja lenne, és a Gárdatagságot se fognám rá, mert egyébként sugárzik oldalra fordult orcájáról az értelem, de meg nem értem még most se.

Valami kis flúg mintha derengene rajta mégis. Nem tudom, indítványozzam-e, hogy elfekvő rohambili is adassék neki, gázálarc is, kötelező viseletként, gyalogsági ásó éjszakai harchoz, utászcsizma se maradjon el, ha éppen randevúra készül, és a szélessávú őrmester se hiányozzék mellőle egyenes adásban, meg a villanások se, lehetőleg tehénpalacsinta mellett, de megfordult a fejemben ez is. Többször voltam a sereg tagja, egyes-harcosi minőségben, fogdákkal fenyegetve, szánom szegényt. Ez a szerencsétlen-szerencsés kölök harci katona akar lenni teljes békeidőben? Netán még tömegsírba is vágyik?

Türelmes és mindenevő vagyok, megértem azt is, akinek egy küllője kicsorbult. Gondolom, legszebb álmaiban őrmestert játszik. Zsoldos lelkülettel. Vagy tábornokot? A pelyhedző szabadságjogok jegyében ne szenvedezz, jó komám! Összes megélt katonai múltamat kizárólag rád testálom. De háborút azért ne csináljatok gusztusod szerint!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!