Hiába tiltják

Nem tudom, mennyien fulladtak idén eddig vízbe Magyarországon, de most mintha kevesebb ilyen halálhírről írnának az újságok. Lehet, hogy ez nem véletlen, és beérett a mentők, a rendőrök és a katasztrófavédelem évek óta tartó (elnézést a szóért) szájtépése, és egészen egyszerűen jobban figyelünk a vízpartokon. Bár a moráljavulást én nem nagyon láttam. A napokban volt egy közös vízből mentési bemutatója az említett szervezeteknek Szegeden, a Laposon. Arról szólt, hogy négy lány leitta magát a Tisza-parton, és közülük ketten úgy gondolták, hogy jó ötlet így csónakba ülni, és beevezni a folyó közepébe. Jelentem, nem volt az. Hiába kiabált utánuk a két, még valamennyire felelősségteljes barátnőjük, nem hallgattak rájuk. A lényeg, hogy az egyik lány odaveszett, de a barátnőjét sikerült kimenteniük a gyorsan érkező vízimentőknek. Szerencsére ez csak egy gyakorlat volt, amit még nagyobb szerencsére több iskolás csoport is végignézett. Akkor a Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat elnöke azt mondta lapunknak, hogy az úgynevezett szabad vizekben fürdőzésnek vannak írott és íratlan szabályai is.

Seller András szerint a baj elkerülése érdekében csak biztos úszástudással rendelkező ember menjen szabad vízbe.

És akkor egy mondat erejéig térjünk vissza a mentési gyakorlathoz, ami, ahogy az előbb említettem, a Laposon volt. A Laposon, ahol ugye tilos fürdeni. Ennek ellenére, hiába volt ott számtalan rendőr, mentő és tűzoltó, akadt kábé nyolc olyan fürdőző, aki nem foglalkozott a tiltással.

Mi lehet olyan helyeken, ahol az égvilágon senki sem ellenőriz, vízi hullák?