Jegyzet

2019.07.15. 09:00

Hív a vasút

JEGYZET - "Utoljára majd egy évtizede váltottam vonatjegyet."

Szabó Imre

Gyermekkoromban sokat utaztam vasúton. Egészen apró legényként családostul, később, kisiskolásként kirándulni, még később pedig egy-egy haverommal a megyeszékhelyre szórakozni, bulizni. Egyetemistaként a balatoni nyaraláshoz is vonatra ültünk a bandával. Aztán ennek a világnak valahogyan vége lett. Utoljára majd egy évtizede váltottam vonatjegyet egy fővárosi koncertre menet – azóta, ha messze visz utam, az olcsóbb és kényelmesebb telekocsit választom, megyén belül pedig az autóbuszt. Mi változott meg? Sok minden, de egy biztos: nem én vagyok az egyetlen, aki már jó ideje nem tengelyen utazik.


Visszatér-e egyszer a kötöttpályás közlekedés hajdani népszerűsége? A kérdésre nehéz válaszolni, még azzal együtt is, hogy a hétvégi vasutasnapon láttam olyan gyerekeket, akik ugyanolyan csillogó szemekkel néztek a sínpáron álló fémmonstrumra, mint annak idején jómagam. Emlékszem, amikor először, sok-sok évvel ezelőtt fölmerült, hogy a makói vasútállomás forgalmát lecsökkentik, a vonatok egyik helyi szerelmese aláírásgyűjtésbe fogott. Aztán amikor egy vasútügyben összehívott lakossági fórumon ez szóba került, a MÁV meghívott illetékese azt mondta, ennek elkerüléséhez nem aláírások, hanem utasok kellenének. És az is kiderült, hogy maga az állami vasúttársaság embere is autóval érkezett a fórumra a megyeszékhelyről, pedig akkoriban még sűrűn jártak a szerelvények.


A vonatok rajongói most arról ábrándoznak, hogy ha megépül a régóta várt harmadik szegedi híd, és a Makót is érintő vonal nem ér véget Újszegeden, megint népszerű lesz a vasút. És nyilván igazuk van, de az is biztos, hogy nem ez az egyetlen dolog, aminek változnia kellene ahhoz, hogy tömegek pártoljanak vissza a várótermekhez.

Címkék#Vélemény

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!