Karóval jöttél

Karókról írok most, amelyeknek a sorsát nagyon is a szívemen viselem. Békés megyéből, Gyomaendrődről származom, ahol – minket, gyomaiakat – karórágónak csúfoltak az endrődiek, még amikor utáltuk egymást. A név onnan eredhet, hogy se a gyomaiak, se az endrődiek nem elégedtek meg a területeikkel, és a faluhatárokat jelző karókat ide-oda rakosgatták. Egyszer azonban az endrődiek kitalálták, hogy a karókat bekenik trágyával. Így aztán mikor őseink legközelebb odább tették a karókat, úgy nézett ki, mintha beleharaptak volna. Először azt írtuk meg, egy olvasónkra hivatkozva, hogy nem lehet parkolni a Rom utca és a Dankó Pista utca kereszteződésében, mert valaki lezárt egy területet, ahol egyébként eddig autók álltak. Erről később kiderült, hogy az SZKHT karózott teljesen jogosan, mert az a rész nem parkoló, hanem „zöldterület". Csak éppen most nem annak néz ki, mert a kocsik kitaposták még a cserjéket is, ezért kellett bevetni a karókat. A másik karózás a Makai úton történt, de azokat már nem a környezetgazdálkodási cég verte le. Ide is olvasói panasz alapján mentünk. Azt hallottuk, hogy az egyik betegszállító cégnek onnan kell kezelésre szállítania hetente többször is egy halmozottan sérült fiatal lányt. De ez nem megy könnyen, mert a szomszéd karókat vert le a saját házuk elé, ami miatt csak nehezen tudják autóba ültetni a beteg lányt. Később persze kiderült, hogy ennek az éremnek is van egy másik oldala. Hogy megérthető-e a szomszéd karótelepítése, azt ítéljék meg önök, cikkünkben benne van a pró és a kontra vélemény is. Ami viszont érdekes, hogy mindkét karózás valamilyen vélt vagy valós sérelem miatt került be az újságba, ami elkerülhető lett volna, ha a szomszédok beszélnek egymással, vagy az emberek alaposabban megnézik, hogy mit is telepítettek a környezetükbe, és miért.