Nyári suli

Már második hete tart a nyári szünidő. Ugyan a múlt héten az évzárók miatt még bementek a diákok a suliba, átvették a bizonyítványt, ezen a héten azonban legszívesebben már a közelébe sem néznének a lurkók. Legalábbis azok, akiknek a szülei meg tudják oldani nyári elhelyezésüket. Például nagyszülőnél, vagy a szerencsésebbek – kistestvér vagy pedagógus szülő esetén – otthon tudnak maradni. Persze játszanak a fizetős táborok is, ehhez azonban mélyen a pénztárcájukba kell nyúlniuk a szülőknek. Kolléganőm cikkében kifejtette, a menőbb táborok egyrészt már áprilisban beteltek, másrészt áruk 20 ezer forint körül, sőt afölött van. Így marad a nagyobbaknak az otthon „kockulás" vagy a haverokkal lógás, az alsósoknak pedig a napközis tábor a saját iskolában. Emlékszem, a mi időnkben is volt ilyen, szerencsére én ebből kimaradtam, inkább heteket töltöttem vidéki nagymamámnál. Osztálytársaim anno nem túl jó élményekkel tértek haza egy-egy ilyen hét után. Ma már szerencsére más a helyzet, nem arról szól a napközis tábor, hogy unatkoznak a suliban, esetleg az udvaron játszanak, oszt’ kész. Az egyik szegedi panel­övezetes iskolában 140, javarészt alsós diáknak tartanak foglalkozásokat, négy csoportra bontva, évfolyamonként. Így az évfolyamok tagjai között barátságok szövődnek, lehet, jövőre már nem „utálja" egymást a 3. a-s és a b-s tanuló, csak azért, mert nem osztálytársak. A gyerekek maguk választhatnak a különböző foglalkozások között, nem csak úgy tekintenek az iskolára, mint kötelezettségre. Így a végére kiderül, akár jó buli is lehet a nyári suli.