2019.05.04. 09:00

Orgona ága

JEGYZET - "Akárhányszor hangzik el az orgona ága, kezdetű dal, mi, anyák annyiszor sírjuk el magunkat."

Hajó Edina

Az anyák napja volt a téma a közös ebédnél, több kolléganőm is anyák napi ünnepségre készült délután. Óhatatlanul mindannyiunknak eszünkbe jutottak ilyen emlékeink, kinek frissebb, kinek régebbi. Az például, hogy az apró székeken ülve jobban izgultunk, mint a gyermekünk. Egyikünk azt mesélte, tavaly kiscsoportos gyermekénél drámapedagógia-előadás volt anyák napján. Csodálkozó pillantásainkat látva elmesélte, az óvónők elmondták egy-egy gyermek tulajdonságait, az anyukának fel kellett ismernie, vajon az övéről van-e szó. Eközben a kicsik egy paraván mögött álltak, csak a karjuk és a kezük látszott ki, az édesanyáknak ez alapján kellett beazonosítani, vajon melyik kezecske gazdája az ő csimotájáé. Emlékszem, az óvodában még az is nehézséget okozott, hogyan szökjünk meg egy-egy ünnepség után, a ragaszkodóbb gyerkőcök ugyanis nem nagyon akarták elengedni anyukájukat. Nem értették, ha jött anya, miért is nem visz haza engem, hiába volt még csak délelőtt. Talán másodikos lehetett a kisfiam, amikor az osztály fele elsírta magát előadás közben, mire persze a szülők is szorgosan keresték táskájukban a papír zsebkendőt, és végül majdnem sírásba fulladt az egész előadás. Számomra a legemlékezetesebb a negyedikes anyák napja volt, itt a nevetéstől sírtunk, nem a meghatottságtól. A gyerkőcöknek fogalmazást kellett írniuk Az én anyukám címmel. Ezt olvasták fel egyesével. Kiskamaszokról lévén szó, pirultunk rendesen. Némelyik anyuka ott tudta meg, hogy a fia szerint nem öltözik túl divatosan, és az őszinte gyerekszáj azt is elárulta, hogy bizony az édesanyja nagyon elfoglalt, és keveset játszik vele.

Egy-két szókimondóbb gyermeknél kínos nevetéssel palástoltuk zavarunkat. Az anekdotázás közben egyben megegyeztünk, a szeretet örök, és akárhányszor hangzik el az orgona ága, barackfa virága kezdetű dal, mi, anyák annyiszor sírjuk el magunkat. Boldog anyák napját mindenkinek!