Özönvíz

Kisfiam, mint a legtöbb gyermek, imádott pocsolyákba ugrálni. Önfeledten mosolyogva tette ezt, persze nem gumicsizmában, mert azt nem volt hajlandó felvenni. Mégis hagytam, hadd csinálja, emlékszem, kacagva szaladtunk haza az óvodából esőben, kezünkben az összecsukott ernyő.

Bevallom, ma már nem ápolok ilyen jó viszonyt az esővel, sőt kifejezetten nem kedvelem. Nem tudom, melyikünk változott többet, én vagy az időjárás. Utóbbi biztos. Az elmúlt években tavasztól nyár végéig gyakoriak az ilyen és ehhez hasonló szalagcímek: Özönvízszerű eső zúdult több településre Magyarországon.

Tavaly nyáron is bőven volt részünk ebben, nemegyszer szorultunk be munkahelyre, egy-egy bevásárlóközpontba. Ilyenkor a bringásokat sajnáltam nagyon, gyakran hallottam tőlük: bezzeg, ha reggel tudtam volna, nem bicajjal jövök.

Örömmel hallottam arról az alkalmazásról, amelyen most is dolgoznak a szegedi egyetem munkatársai. Olyan okostelefon-alkalmazást fejlesztenek, amely kis területen, konkrétan Szegeden és környékén viszonylag pontosan megmondja két napra előre, mikor és hol számíthatunk felhőszakadásra.

Szóval tervezhetünk: bringával induljunk el aznap, avagy rakjunk-e el gumicsizmát a kocsiba. Én nagyon várom ezt az alkalmazást, ma már nem élvezem annyira a bőrig ázást. Ilyenkor hiába van nálunk esernyő, valljuk be, mit sem ér. A közlekedésről nem is beszélve. A gyorsan lehulló nagy mennyiségű csapadékot nem bírja elnyelni itt, az Alföldön semmilyen csapadékvíz-elvezető rendszer, így gyalog szinte lehetetlen közlekedni ilyenkor.

Bár erre még nincs megoldás, abban viszont gondolkodnak Szegeden, hogyan hasznosítsák a nagy mennyiségű vizet. Gyűjtőedényeket helyeznek majd a földbe, az összegyűlt csapadékot később öntözésre használják. Ilyen az, amikor a digitális technika és a természetes módszerek találkoznak.