Példaképek

Amikor hétfő délelőtt azt láttam, hogy egy Nobel-díjas professzor hosszú perceken keresztül beszélget egy 16 éves diákkal az éppen zajló kísérletéről, azon gondolkodtam, vajon ez a lány 20–30 év múlva hogyan emlékszik majd erre a pillanatra, és vajon mennyiben befolyásolja további karrierjét ez a néhány perc. Könnyen lehet, hogy sehogy, hiszen annyira hétköznapi és természetes szituációban találkoztak, hogy ideje sem volt végiggondolni, milyen nagy elmével is beszélget. De ennyi erővel az is előfordulhat, hogy ez ad új lendületet a tanulmányainak, és ez a pár perc határozza meg további életét. Elismert tudósként pedig egyszer majd elmondja: akkor döntötte el, hogy erre a pályára lép, amikor Erwin Neherrel találkozott.

Példaképekre szükségük van a fiataloknak. Sportolóként azt láthatják, miért érdemes keményen edzeni, pályaválasztás előtt pedig egy-egy sikertörténet arra ösztönözheti őket, hogy merjenek nagyot álmodni. De persze az elhatározás önmagában nem elég. Sok esetben a fiatalok hiába tesznek meg mindent céljaikért, ha nem a legjobb iskolába járnak vagy nincs megfelelő anyagi hátterük, be kell érjék a középszerűvel. Ezzel pedig tehetségek vesznek kárba, álmok foszlanak szét. 

A Szegedi Tudós Akadémia tehetséggondozó program példaképeket és lehetőséget is ad a diákoknak, akiket középiskolás koruktól kezdve vezet végig a tudóssá válás lépcsőfokain. Világhírű kutatók oktatják őket és tartanak számukra előadásokat, olyan képzésben vehetnek részt tinédzserkoruktól kezdve, amelyről az egyetemisták nagy része is csak álmodhat. És csak remélik a szervezők, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy a fiatalok maradni akarjanak, hiszen szakmai indoka így már aligha lehet annak, hogy Nyugat-Európába vagy Amerikába költözzenek tanulni. Így pedig egyszer akár ők is példaképpé válhatnak – annak a bizonyítékává, hogy nem egyszeri és megismételhetetlen volt az, amit annak idején Szent-Györgyi Albert Szegeden megvalósított.