Jegyzet

2019.06.26. 09:00

Pofonok

JEGYZET - "A pofon nem nevelés."

Kovács Erika

Szülőnek lenni nagyon nehéz. Sehol nem tanuljuk, mit és hogyan kell. Nincs recept arra, mit tegyünk, ha a gyerekünk rosszat tesz, feszegeti a határait, hisztizik, egyszóval táncol az idegeinken. Márpedig, legyünk őszinték, ez gyakran előfordul.


A mit tegyünkre nincsenek kész sémák. Egyet viszont tudhatunk, hogy mit ne tegyünk. Magyarországon tilos a gyermekbántalmazás minden formája. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásáról szóló 1997-es törvényt 15 évvel ezelőtt módosították, az Európa Tanács ajánlásával összhangban. Kimondja, a gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. A testi fenyítésbe pedig beletartozik a nyitott tenyérrel, vagy kézfejjel adott pofon, a meglegyintés, a fenékre és kézre csapás is. Ma már több mint félszáz országban gondolják ugyanígy.


A szülők egy része ezeket nem sorolja a bántalmazások közé. „Az enyém a gyerek, azt csinálok vele, amit akarok.", „Engem is megpofoztak néha a szüleim, mégis ember lett belőlem" – halljuk olykor szülőtársainktól.

Mit ér el az ember egy pofonnal? Azt, hogy megalázza a gyermeket és önmagát is. A pofon a szülő tehetetlenségének mutatója, akkor is, ha nem látszik meg a nyoma, ha nincs kékre-zöldre, agyba-főbe verve a gyerek. A kicsi pofon is otthagyja az ujjlenyomatát a gyerek lelkén.


A pofon nem nevelés. A nevelés egy sziszifuszi munka, tele buktatókkal, csapdákkal, sokszor sikertelenséggel. Mert nincs rá garancia, hogy jól csináljuk. De a remény megvan, hátha mégis...

Címkék#Vélemény

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!