Délmagyar logó

2019. 04. 21. vasárnap - Konrád Még több cikk.

Sódarmustra

JEGYZET - "Nálunk a sonkával mindig csak a baj van."
Nyakunkon a húsvét, kezdődik az össznépi sonkavadászat. Anyukám már napok óta nyaggat, hogy mikor veszem meg a sonkát. Kettőt vegyek, egyet neki, egyet pedig magunknak. De ami nála megmarad, majd azt is együk meg mi. Vagyis két hétig sonkát eszünk...

Nálunk a sonkával mindig csak a baj van. Nem merem korán megvenni, mert még húsvétig ránk romlik. A gyorspácolású sonkák egyébként sem a hosszú elállóságukról híresek, még a hűtőben sem. Annál gyalázatosabbat pedig nem is tudnék elképzelni, mint hogy kidobott pénz legyen a sódar. Ráadásul ha romlott sonkát kapnának a locsolók, jövőre tuti, hogy nem jönnének, és akkor elhervadunk. Azt meg ki szeretné? Túl későre sem lehet hagyni a vásárlást, mert ez esetben nem jut, vagy jut, de csak 
a legsatnyábból. 

A locsolók egyébként soha nem kérnek sonkát húsvétkor. Mire hozzánk érnek, köszönik, de egy évre elegük lett belőle, mert mindenütt azzal kínálják őket. A sonkavásárlásnál az is a bajom, hogy mit sóznak rám a boltok. Tarját, csülköt, esetleg karajt? Nem árt, ha az ember alaposan áttanulmányozza a címkét, mert könnyen becsaphatja magát.

Amíg apukám élt, addig nem volt gondunk a sonkára. 

A szüleim tartottak disznót. Vagyis a húsvéti sonka igazi volt. A nagyszombat pedig a sonkafőzés jegyében telt. Apu üstben főzte a finomságot. A sonkalét sem öntöttük ki, isteni krumplilevest varázsolt belőle az anyukám. Ma már nincs házi sonkánk, marad a vásárlás. Gasztroügyekben jártas kollégám szerint sonkafronton is igaz a mondás, miszerint olcsó húsnak híg a leve. Legyünk résen a sódarmustrán!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ébresztő

"Több a nyertese, mint a vesztese." Tovább olvasom