Sokk nélkül

„Trayvon Martin én is lehettem volna" – ezt mondta [namelink name="Barack Obama"] amerikai elnök néhány nappal azután, hogy egy floridai esküdtszék felmentette a gyilkosság vádja alól George Zimmermant. Az ítélet szerint a férfi nem tekinthető bűnösnek, amiért önvédelemből megölte a 17 éves Trayvon Martint.

Az önkéntes polgárőrként dolgozó Zimmerman éjszakánként felfegyverkezve, autójában ülve figyelte lakóhelyének környékét, ahol számos betörés, rablás történt abban az időben. Egy éjjel így vette észre az apjához igyekvő 17 éves fekete tinédzsert, Martint, aki a szemerkélő eső miatt fejére húzta a kapucniját. A férfi utána eredt, megpróbálta megállítani, és rövid dulakodás után mellkason lőtte a fiút. Azt állítja, önvédelemből – de sokak vádolják rasszista indítékkal.

New Yorktól Detroiton át Los Angelesig több száz városban tiltakoztak a faji diszkrimináció és az önvédelemből a gyilkosságot is megengedő törvények ellen. Ekkor állt a tudósítók elé az elnök, és így fogalmazott: „kevés olyan afroamerikai van, aki ne ismerné az érzést, amikor követik vásárlás közben. Én is ismerem (...). Pontosan tudom, milyen érzés végigsétálni az utcán úgy, hogy hallom, ahogy bezárják mellettem az autókat". De Obama úgy érzi, minden generáció egy kicsit jobb, mint az előző.

Különösen annak tükrében érdemes figyelni ezt a vitát, hogy közben Magyarországon heteken belül ítéletet hirdetnek a második világháború óta előfordult legsúlyosabb faji indíttatású emberölési ügyben. És hogy bántó a csend, az érdektelenség a 2008–2009-es, romák elleni gyilkosságsorozat kapcsán. Magyarország néma a cigánygyilkosságok után – írta a napokban a Spiegel munkatársa, Keno Verseck. Idézi [namelink name="Horváth Aladár"] roma politikust, aki szerint bár emberiség elleni bűncselekmények történtek, nem rázták meg a magyar társadalmat.
Nincs magyar politikus, államférfi, aki elmondaná, ő is állhatott volna azon a februári éjszakán a tatárszentgyörgyi cigánysor szélső háza előtt, karjában 5 éves gyermekével, szemben egy vadászfegyverrel, maga mögött a felgyújtott házzal. Hogy bármelyikünk ott lehetett volna Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tiszalökön, Kislétán. Ha sötét bőrűnek születünk, a kilátástalanság kellős közepébe.

Tudom, nehéz meggyőzni azt, aki naponta kétszer hív rendőrt az üvöltöző pereputtyra. Azt, akit a villamoson körbevesznek, kifosztanak. Magamat is győzködnöm kell este a Cserepes sor környékén. Hogy minden generációnak jobbnak kell lenni az előzőnél.

De nem szabad csendben maradni. Magyarországon egyetlen tömegpusztító fegyverről tudok, ám az a létező leggyilkosabb: a közöny. Amit hagytunk megtörténni, nem a cigányság dolga. Magyarország tragédiája.