2019.09.11. 09:00
Stílusváltás
JEGYZET - "Sosincs késő elkezdeni.."
Életemben eddig kétszer kellett túlélnem a cukorterheléses vizsgálatot, őszintén szólva még most is forog a gyomrom, ha az itóka izére gondolok. A kérdésekről meg nem is beszélve, amiket akkor, mindössze 16 éves koromban a kedves nővérkék céloztak felém: Kisbabát vár? Kislány vagy fiú lesz? Már ön is cukorbeteg? Kiakadtam.
Aztán az eredménnyel a kezemben, az orvosra várva mellém ült egy nálam pár évvel idősebb srác, aki elmesélte, hogy súlyos állapotban volt, vércukorszintje a legfelsőbb határokat súrolta, heteket kórházban töltött, miközben eldöntötte, hogy életmódot vált, így a beszélgetésünkig már helyreállt a szervezete, gyógyszerekkel és sportolással kordában tartja a cukorszintjét. Aztán engem biztatott, hogy ne aggódjak, a cukorbetegséggel is van élet, nincs abban semmi fájó, maximum a csokinélküliség lesz rossz nőként a nehezebb napokon.
Szerencsére én megúsztam, nem lettem „cukros" – ahogy azt szokták mondani, viszont az algyői Zoltánnak már kevésbé sikerült ilyen jól az élet, de ő egy igazi jó példa lehet mindenki előtt, hogy a gondolatai átformálásával mindenkinek megvan a lehetősége egy jobb életre.
Sokszor nem vesszük észre a rohanó világban az apróbb jeleket, valami nagyobb problémára van ahhoz szükség, hogy megtegyük az első lépést, hogy megváltoztassuk az életmódunkat saját magunkért, hiszen ahogyan Rudi Westendorp orvosprofesszor is mondta: „Életstílusunkat bármikor módosíthatjuk, ha az árt az egészségünknek. Sosincs korán, és sosincs késő elkezdeni".
A kulcs a kezünkben van hozzá, erre az algyői férfi a legjobb példa.