Szegénysakk

Megmosolyogtak a múltkor az egyik mobilcég ügyfélszolgálatán, ahová egy óra sorban állás árán magyarázkodni mentem, mert nem fizettem be időben az internetszámlát. 10 napot csúsztam, elkevertem valahová. Azt mondták, bárcsak minden ügyfelük ilyen lojális lenne. Majd ha két-három hónapig nem fizetek, akkor kikapcsolják.

Már ebből is tanul az ember: ha nagyon üres a pénztárcája, akkor ezt a befizetést például hanyagolhatja. Egy ideig. Aztán – ha a pénzhiány folyamatos – ezt a hátralékot egyenlíti ki, és mondjuk a gázszámlát nem fizeti be. Vagy a vizet, vagy az áramot – vagy azt, amit a szolgáltató a legkönnyebben tud kikapcsolni. Így indul az a kényszersakk, aminek a vége könnyen az lehet, hogy mindent kikapcsolnak.

A bankkal nem nagyon játszunk, pláne, ha lakásra felvett devizahitelünk van. A banknál ugyanis nincs kecmec: aki nem fizet, az idővel bukja az ingatlant, amelyben él.

Az egyik fő kérdés valójában az, hogy meddig mehet el a nem fizető fogyasztó/hitelfelvevő, és mit tehet vele a monopolhelyzetben lévő szolgáltató vagy a neki hitelező bank. Hiszen az előbbinek alkotmányos joga, hogy ne fagyjon meg, haljon szomjan vagy legyen fedél a feje fölött – az utóbbiaknak meg az, hogy megkapja a nála igénybe vett szolgáltatás árát. Van persze megoldás erre is: a fedett hajléktalanszállón például meleg van, és a víz is hozzáférhető. Csak kissé aránytalan valakit utcára tenni azért, mert nem képes fizetni a számláit.

Pedig naponta történik ilyesmi.

Választás viszont mindig van. Még akkor is, ha nem keresünk elég jól. Mondjuk nem fizetni a számlákat, és jóllakni – amíg ki nem raknak az ingatlanból. Vagy becsületesen befizetett számlák mellett, saját tulajdonú lakásunkban, tiszta lelkiismerettel éhen halni.