Szól(t) a rádió

Az elmúlt hetekben gyanús volt nekem, amikor szinte minden reggel celebek mondták el, mennyire szeretik a Sláger rádiót meg a Bumerángot, milyen jó fejek a műsorvezetők, és mi mindent köszönhetnek neki, nekik. Aztán leesett a tantusz, na persze, most kellett pályázni a rádiófrekvenciákra, azért a nagy önreklám. Az eredményt már ismerjük, a politikai delegáltakból álló kuratórium tagjai gyanús egyetértésben a Danubiusnak és a Slágernek fityiszt mutattak – a szadeszes tag nem szavazott, Majtényi László, az ORTT független elnöke kétkedve fogadta a pályázatok betarthatóságát, ezért még döntés előtt távozott a teremből, és azóta lemondott a posztjáról. A két befutó közül az egyiket Fidesz-, a másikat MSZP-közelinek mondják.

Jön majd az új műsorpolitika. Több szöveggel, több politikával. Hiszen bő fél év múlva nyakunkon a választás, lehet adagolni az embereknek, a szavazóknak a fogódzókat, kire is kell majd ikszelni a fülkében. De! Vajon erre kíváncsiak-e a nyájas hallgatók? Mert miért is volt, illetve a következő három hétig miért is lesz sikeres a Danubius és a Sláger? Szerintem azért, mert szeretnek az emberek vidáman ébredni, jó hangulattal indulni a munkahelyre. Sebestyénék, illetve Bochkorék mintaszerűen elmarháskodtak, aktuális ügyeket boncolgatva, ha úgy adódott, csíptek jobbra, csíptek balra, de leginkább kerülték a politikát. Ez pedig bejött mindkét adónak. Ja, meg a zene, amivel puhára bélelték a műsort.

Azt nem lehetne mondani, hogy a két stáb gyakorta összeölelkezett volna, mivel kemény konkurenciát jelentettek egymásnak. Tegnap a baj összesodorta őket, hiszen Bochkor élő adásban telefonált be „Pirítóséknak", és egymás vállára borulva siratták a maguk módján azt, hogy elnémítják a Sláger és a Danubius mikrofonját. Legalábbis országosan, Battonyától Nemesmedvesig.