Jegyzet

2019.06.29. 09:00

Tíz perc

Szabó Imre

Ennyi időt tölt olvasással egy nemrégiben készült nemzetközi statisztika szerint a magyar ember. A statisztika persze, tudjuk, olyan, mint a bikini a hölgyeken: sok mindent megmutat, csak éppen a lényeget nem. Jelen esetben például azt nem, hogy ebbe a 10 percbe mi számít bele: az is, amikor a telefonunkat böngésszük, amikor a számítógép előtt ülve olvasgatunk, vagy csak az, amikor újságot, könyvet veszünk a kezünkbe?


Ha csak az utóbbit, akkor az egy főre jutó hazai olvasási idő statisztikáján bizonyára nagyon sokat javít a tízesztendős, zákányszéki Rokolya Ramón, aki a tanév alatt 88 kötettel végzett. Ráadásul, mint a helyi könyvtárostól, Paraginé Tóth Edinától tudjuk, ezek közül a könyvek közül nem egy háromcsillagos, azaz fajsúlyos olvasmány volt. Ramónnak azt kívánom, szoros barátságát a könyvekkel tartsa meg felnőttkorára is. Ehhez persze nemcsak töretlen érdeklődés kell, amiből aligha szenved hiányt, hanem idő is.


Az a tapasztalatom ugyanis, hogy nagyon sokan hagynak fel a rendszeres olvasással, amint dolgozni kezdenek, családot alapítanak – olyanok is, akiknek ez korábban kifejezetten a szenvedélyük volt. A nagyobbik lányom, aki szintén falja a betűket, erre egyszer azt mondta, ha valaki igazán akar olvasni, tud rá időt szakítani. Ő jövőre lesz utolsó éves a gimnáziumban, és egyelőre töretlenül vásárolja, kölcsönzi a köteteket. Így lesz-e ez évek múlva is? Nem tudom, de szeretném remélni. Olvasni ugyanis nagyon jó dolog: gazdagítja az embert, méghozzá olyasmivel, amit soha senki nem vehet el tőle. Ez a nyereség pedig akár többet is megér, mint 10 perc naponta.


 

Címkék#Vélemény

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!