Unortodox húsvét

Nem vagyunk igazi húsvéti hangulatban, és nem csak azért, mert az ablakból méretes hótakarót látunk. Ha a csokinyulak nem állnának hegyekben a boltokban, semmi se jelezné a nagyhetet, azt, hogy nyakunkon a háromnapos ünnep, a hosszú tavaszi hétvége.

A tévében sopánkodó kereskedők beszélnek, akik attól félnek, nyakukon marad a sok sonka. Azt mondják, máskor is esett már a húsvét a hónap végére, de most, ebben a szegénységben jól betett az üzletnek a sokadika: a kevesebb vevő is egyre kisebb darab füstölt árut vásárol. Hallottam szomszédot arról panaszkodni, nem látja a hétvégén az unokáit, mert az ország másik felén élő gyerekei a várható esős idő miatt lemondták az utat. Ha napsütést mondtak volna, talán bevállalják a 15–20 ezer forintos benzin- és autópályadíjat.

Úgy néz ki, unortodox lesz az idei húsvét. Nincs csend és áhítat a politikában sem, az amúgy is megosztott nép újabb két táborra szakadhatott. Azokra, akik a rezsicsökkentést akarják védelmezni és mindenütt aláírni való íveket keresnek, míg mások a pörgő gázórájukat figyelik. Ők tavalyi számlákat kotornak elő, és sóhajtoznak, amikor összehasonlítják a köbmétereket. Kiszámolják, miként vált hetek alatt semmivé az állami jótétemény, mert még az égiek sincsenek velünk.

Nem tesznek jót a hangulatnak a ciprusi események sem: akik éltek a múlt rendszerben, és megtanultak a sorok között olvasni, azon kezdtek el agyalni, miért kellett a gazdasági miniszternek rögtön arról beszélnie, hogy nincsenek veszélyben a hazai bankbetétek. És hogy a baj ne járjon egyedül, a KSH is csepegteti a 2011-es népszámlálás adatait. Regisztrálja, amit amúgy is tudunk: csökken az ország lélekszáma, megállíthatatlan a kivándorlási trend, az alföldi megyék elnéptelenednek, kevesebben élnek családban, és kevesebb gyerek születik.