Vágyálmok

A Délmagyarország 1977-ben arra kérte olvasóit: engedjék szabadjára fantáziájukat, képzeljék el, milyen lesz Szeged 2000-ben. Többen is merészet álmodtak. Például azt jövendölték, az ezredfordulóra 240 ezer lakosú fürdővárossá válik Szeged, és évente kétmillió vendéget fogad. Budapesthez hasonlóan több híd szeli át a Tiszát, a repülőtérről nemzetközi járatok indulnak, két új fedett uszoda is lesz, valamint a nagykörút és a Hősök kapuja között az 1-es villamos a kéreg alatt közlekedik majd, miközben a belvárosból teljesen eltűnik a gépjárműforgalom, nem lesznek már buszok, csak trolik és villamosok. Mindebből nem sok valósult meg az ezredfordulóra. Akik akkor születtek, azóta már le is érettségiztek – a 42 éve megfogalmazott vágyak máig álmok maradtak. 

2006-ban megismételtük a „játékot", szegedieket kérdeztünk arról, szerintük milyen lesz a város negyedszázad múlva. Érdekes válaszokat kaptunk. „Olyan élénk Szeged tudományos, oktatási és kulturális élete, hogy 2030-ig biztosan megépül egy 3-5 ezer főt befogadó nagy konferencia-központ is. Modern nemzetközi repülőtere és több hídja is lesz a városnak." „Addigra a bérszínvonal is felzárkózik a fővárosihoz." „Addigra megnyílik a tervezett villamosított vasúti vonal Arad felé, mint ahogyan a Szabadka–Békéscsaba-szárny is működni fog." „Két új híddal számolok addig: az M43-assal és a déli vasútival. A Belvárosi híd teljesen gyalogos lesz, a kiskörúton belül mindenféle jár-

műtől – még a tömegközlekedési eszközöktől is – mentes városmagot képzelek el." „Lehetséges, hogy a város fölötti folyószakaszon kialakítanak egy nagy tározót, amely segítségével biztonságosabban távol lehet majd tartani az árvizet." 

A Tisza-part kiépítésétől a tízemeletesekre telepített tetőkertekig hosszan sorolhatnánk még a 13 évvel ezelőtti vágyakat – egyelőre ezekből sem sok jött be. Ugyanakkor van még 11 évünk 2030-ig, ami elég lehet a déli hídra, a szabadkai vasúti összeköttetésre, talán még a bérszínvonal közelítésére is.