2019.06.18. 09:00
Vérszívók
JEGYZET - "Ez már háború"
„Megöllek, te szemét!" – ez az élet kioltásával fenyegető mondat az én számból hangzott el este. Perceken belül meg is tettem. Egy szúnyogot ütöttem agyon, ami nem hagyott aludni.
Igencsak elfogyott a béketűrésem az elmúlt hónapokban. Pedig a télen hogy megkedveltem azt az egy árva szúnyogot, amelyik valahogy megmaradt őszről. Elneveztem Szunyinak. Ott üldögélt a laptopom képernyőjén. Egyszer még azt is megengedte, hogy megsimítsam a hátát. Fotózgattam is néha. Az is zümmögött esténként, meg meg is csípett, mert hol a nyakam, hol a karom viszketett. Szunyi körülbelül 1 hónapot élt, aztán behálózta egy pók. Megenni már nem tudta, mert azonnal véget ért az élete, annyira megharagudtam rá. Szunyi ugyanis hozzánőtt a szívemhez. Eltelt néhány hónap és a korábbi érzésnek már helye sincs. Szunyi rokonai legfeljebb a légycsapómhoz nőnek.
Az elmúlt hetekben sokat költöttünk szúnyogirtókra, riasztókra, de valahogy nem hat egyik sem. Beruháztam 3 új légycsapóra. A hétvégén 5200 forintért vettem 2 tubus szúnyogcsípés okozta viszketésre való gélt. Munka közben sokfelé eljutok, ahol egyenesen nagykanállal eszik a vért a szúnyogok. Például Mindszentre hétfőn délelőtt.
Rajtam kívül ember nem volt a parton, pedig már levonult az ár és az idő is jó. Tudtam, hogy sok a szúnyog, de azt nem gondoltam, hogy ennyire... Másodpercek múlva valósággal feketéllett a testszínű harisnyám. Ellepték a lábam a vérszívók. Meg persze a karom, nyakam és az arcom is. De nem jobb a helyzet máshol sem. Ott sem, ahol nincs folyó.
Ez már háború. Csak sajnos egyelőre úgy tűnik, a szúnyogok állnak nyerésre.