Délmagyar logó

2019. 02. 21. csütörtök - Eleonóra 0°C | 12°C Még több cikk.

A Hét témája: munka nélkül Kecskeméten

Kecskemét - A Hét témája című rovatunkban ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a kecskeméti emberek a munkanélküliségről.
Nagy Zoltán
Nagy Zoltán
Nagy Zoltán
, munkanélküli villamosmérnök: - Jelenleg munkanélküli vagyok, de részt veszek a közmunka programban. Egy iskolában dolgozok ennek segítségével napi négy órában. Villamos üzemmérnöki végzettséggel és középfokú angol nyelvtudással is rendelkezem. Két és fél éve vagyok munkanélküli, és aktív álláskereső. Én úgy gondolom, hogy napjainkban nagyon nehéz állást találni. A valóságban úgy működik, hogy háromhavonta behívnak a munkaügyi központba megkérdezni, hogy van-e állásom. Utána újabb három hónap. De lényegében nem történik semmi. Tanfolyamot sem ajánlottak fel. Munkanélküliként 28.500 forint rendelkezésre-állási támogatást kaptam, ezt jövőre akkor kapom meg, ha idén végzettségtől függetlenül elfogadok egy közmunkát. Ezekből bárki kitalálhatja, hogy nagyon nehéz megélnem, talpon maradnom. Egyedülálló vagyok, és ha nem lennének a szüleim, már rég az utcára kerültem volna.

Onhauszné Godó Benita
Onhauszné Godó Benita
Onhauszné Godó Benita
, pedagógus: - Sajnos a környezetemben is vannak munkanélküliek. Azt gondolom, hogy az ötven felettieknek a legnehezebb a dolguk, hiszen őket a munkáltatók kevésbé szívesen foglalkoztatják, de még nem mehetnek nyugdíjba. Ez a korosztály nehezebben vált. A fiatalabbak már tudják, nekik ezzel együtt kell élniük, az élethosszig tartó tanulás nélkülözhetetlen. Az ötvenes éveikben járók erre még kevésbé nyitottak. A kapitalista társadalmi berendezkedéssel sajnos együtt jár a munkanélküliség. Az egyik legnagyobb probléma hazánkban szerintem az, hogy tönkretették az élelmiszeripart. Az üzemek, gyárak bezárásával rengeteg munkahely szűnt meg. A hazánkba betelepült, multinacionális cégek csak vészmegoldást jelentenek, magyar terméket kellene előállítanunk, magyar alapanyagokból.

Major Magdolna
Major Magdolna
Major Magdolna
, dajka: – Aki akar, az talál magának munkát, csak ezért a fizetésért nem hajlandóak dolgozni az emberek. A segélyekből is meg tudnak élni azon az életszínvonalon, mint a minimálbérből azzal a különbséggel, hogy az előbbi esetben nem kell korán kelniük, napi nyolc órát vagy még többet robotolniuk. A munkaügyi központban csak áltatják a munkát keresőket, legfeljebb pár hónapig tartó munkára közvetítik ki őket, és amint lejár a három-négy hónapos szerződésük, a munkaadó már küldi is vissza őket a munkaügyi központba, mert nem hajlandó fizetni a munkások utáni járulékokat. Így mindenhol kezdőként kezelik ezeket az embereket, akik saját képzettségüknek megfelelő fizetést sem kaphatnak emiatt. Ráadásul olyankor küldik el őket, amikor már beleszoktak az új környezetbe, beletanultak az adott munkakörbe.

Atkári Attila
Atkári Attila
Atkári Attila
, munkanélküli pályakezdő: - Sajnos az egész országban aggasztó a helyzet. Tavaly nyáron szereztem meg közgazdász diplomám, de eddig nem sikerült munkát találnom. Jelenleg már ott tartok, hogy külföldön keresek lehetőséget, pedig nem szeretném itt hagyni a családom és páromat, de éhen sem szeretnék halni. Ami eddigi lehetőség lett volna, az ilyen havi 70-80 ezer havi fizetésért próbaidőre, de én úgy vagyok vele, nem ezért tanultam öt éven keresztül, akkor már inkább külföld.

Olvasóink írták

  • 2. allegro 2011. március 04. 18:20
    „Egy pályakezdő közgazdász még nyugodtan elmehet 70-80 ezerért - el is mennek sokan. Lerontva a nagyobb tapasztalattal és nagyobb kötelezettségekkel rendelkezők esélyeit, akik nem tehetik meg, hogy akkora fizetésért menjenek el valahova, amely még a hitelét sem futja. Míg otthon laktam, a 90-es években én is csak a minimálbérnek megfelelő emeléseket kaptam - utólag megtudva, hogy kb. az lehetett, mert akkor még nem volt ilyen, hogy minlmálbér. És abból fizettem sok éven át főiskola és egyetemi tanulmányaimat, egyéb tanfolyamokat, amelyek munkabérem felét kitették. Akkor még jobban benne votl a társadalomban, hogy dolgozni kell, igen keveseknek adatott meg a továbbtanulás, sokan pedig csak munka mellett tehettük meg, ami költségtérítés és tandíj fizetési kötelezettséget vont maga után. Pedig akkor is ugyanazzal a mai 418 pontnyi felvételivel indulhattam volna, mint ma, és ingyen és dolgozni sem kellett volna a felsőfokú tanulmányok mellett.
    Az akkor volt, de egy pályakezdő ma se higgye azt, hogy rögtön magas fizetést kapjon és vezetői széket csak azért, mert megérdemli, hiszen öt évet tanult. Én már végig tanultam az életem, és annak felét legalább végig is dolgoztam, de most nagyon nehéz újra megfelelő állást találni.
    Ha meg be is állna az ember jóval alacsonyabb bérért, mint amire előzőleg már az életét sikerült sokszor nem kis erőfeszítésekkel berendeznie, akkor is rögtön felkopna az álla ugyanúgy, mint ha segélyen élne, azzal, hogy a pénzügyileg is jobban megfelelő állás megtalálására még kevesebb esélye maradna, ami pedig iszonyú energia és időigényes, amire nem is maradna kapacitása sem lehetőség munka mellett az embereknek. Az eredménye óriási megalkuvás és zuhanás, amiből még nehezebb újra felkapaszkodnia arra a szintre, amit már egyszer elért.
    Nem a munka derogál, hiszen sokan végeztünk korábban mi is bármit és ma is elvégezzük környezetünkben, de aki tudja magáról, hogy mit teljesített előzőleg, és azt máshol is tudná produkálni, az szeretne legalább azon a szinten munkába állni a továbbiakban is.
    Egyébként meg nem unatkozom, mert éppen szakdolgozatot írok..(megint). Az álláskeresés mellett még erre is alig jut idő!”
  • 1. frakk 2011. március 04. 11:39
    „Pedig az a hír járja a Mercedeszhez nem is autószerelőket vesznek már fel, hanem cukrászokat , pékeket képeznek át gyári munkássá. A HR osztály különleges elvek szerint válogat. :))”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hanna túl a műtéten, az intenzíven ápolják

Egyelőre még az esseni kórház intenzív osztályán ápolják az orvosok a kiskunhalasi Vörös Hannát, aki tegnap túlesett a májátültetésen. Tovább olvasom