2012.01.02. 11:33
Mi volt jó és mi volt rossz Szegeden a rendszerváltás óta? - 3. rész
Mi az az 5 pozitív és 5 negatív dolog, ami Szegeddel vagy Szegeden történt a rendszerváltás óta? Szeged egykori polgármestereinek és a város jelenlegi vezetőjének – Lippai Pálnak, Szalay Istvánnak, Bartha Lászlónak és Botka Lászlónak – tettük fel a kérdést. Sorozatunk harmadik részében Bartha László, a város rendszerváltás utáni második fideszes polgármestere válaszol.
Bartha László Szeged harmadik, a rendszerváltás utáni második fideszes polgármestere volt 1998-2002 között.[namelink name="Bartha László"] (Fidesz) 1998–2002
Pozitívumok
1. 2002-ig volt átmenet az önkormányzatok között, amelyek elismerték egymás munkáját, érdemeit. Az ellentétes oldalon álló politikai erők nem azzal voltak elfoglalva, hogy egymást lejárassák. A Kárász utca és a Klauzál tér rekonstrukciója, valamint a belvárosi tömbrehabilitáció például [namelink name="Szalay István"] szocialista polgármester idején kezdődött, amit én elismertem, és minden fórumon el is mondtam. A több mint hat évig tartó rekonstrukció befejeztével, 2003-ban Szeged megkapta az Európai Unió Kulturális Örökség Díját, az Europa Nostra Díjat, de ezt akkor már a saját eredményüknek tüntették fel a városvezetők.
2. A kilencvenes évek végén a Szegedi Folyamattal a kelet- és a délkelet-európai térségek stabilitásának megszilárdítása és demokratikus átmenetének elősegítése volt a célja, amelynek élére állt a helyi önkormányzat. Ezzel a projekttel Szeged elnyerte régióközponti szerepét. Az uniós források nagyságának lehívása szempontjából pozitívan jött ki ebből a projektből Szeged.
3. Sikerült megőrizni a város segítségével az egyetem identitását. Szerintem két értéke van jelenleg Szegednek: az egyeteme és a folyója. Az egyetem nélkül Szeged halott város lenne. Rendkívül jó volt a kapcsolatom Mészáros Rezsővel, az egyetem akkori rektorával. Ennek köszönhető többek között a TIK megvalósulása.
4. Az egyház szerepvállalása nem csupán az oktatásban és a szociális szférában, de a sportban is megerősödött Szegeden. Ez egyértelműen [namelink name="Kiss-Rigó László"] megyés püspöknek köszönhető. A sport nevelő hatása nagyon fontos. Nem csupán külsőleg formálja a gyermekeket, de edzett, egészséges életvitelre készít fel, kitartásra és fegyelmezettségre nevel. Az egy más kérdés, hogy miért Gyulán, miért nem Szegeden valósult meg a [namelink name="Grosics Gyula"] Katolikus Labdarúgó Akadémia. Úgy tudom, erről nem az alapító tehet! Az egyház társadalmi szerepvállalása egyértelműen aktívabb és pozitívabb Szegeden, mint a korábbi években.
5. Az, hogy Szegeden épül meg az ELI, a szuperlézer, hosszú távon meghatározza a város életét. Óriási szellemi és anyagi tőkét hozhat Szegedre ez a projekt. Ugyanígy a biológiai és biotechnológiai kutatások is komoly potenciákat vonzhatnak a városba. Csak jelzem, hogy a biopoliszprogramot mi indítottuk el, később csak átkeresztelték.
Negatívumok
1. 30 milliárd forintból újította, újítja fel a város a kötöttpályás elektromos tömegközlekedési rendszerét. A kötöttpályás közlekedés fejlesztését, korszerűsítését, bővítését azonban a felmérések szerint 1–1,5 millió lakosú városokban érdemes elvégezni, nem pedig egy Szeged méretű városban. Ráadásul nem környezetkímélőbb, mint ahogy azt állítják. A megállóöblök és tömegközlekedési sávok kialakítása helyes, de olcsóbb, környezetkímélőbb és logisztikai szempontból jobb lett volna, ha a 30 milliárd forintból gázüzemű vagy hibrid autóbuszokat szereznek be, a fennmaradó pénzből pedig meg lehetett volna építeni a harmadik Tisza-hidat Szegeden.
2. 2002 óta nincs együttműködés Szegeden. 2000-ben a közgyűlés egyhangúlag fogadta el Szeged 2010-ig szóló városfejlesztési tervét. Ebben többek között logisztikai központ és regionális repülőtér építése, fejlesztése szerepelt, amelyek mellett már ott voltak a források. A város jövőjét felvázoló tervben szerepelt az is, hogy kétvágányosítják a vasúti pályát Szegedig, és felújítjuk a vasútállomást az Indóház térrel. A MÁV-val megállapodtunk ezekről a fejlesztésekről, és a város költségvetésébe a forrásokat el is különítettük. A nyugati elkerülő út, amely [namelink name="Géczi József"] szocialista politikusnak is a szíve csücske volt, a medencés kikötőig épült volna meg. Sajnos, semmi sem lett a fenti tervekből, mert többségüket elvetették vagy néhány látványelemet nagy csúszással és „lebutítva" hajtották végre a szocialisták. Így 2002 után megszűnt a folyamatosság, összeomlottak az addig egymásra épülő tervek. Mivel 2003. december 31-éig opcionális joga volt az autópálya-építésre az AKA-nak, így az akkori kormány tehetetlen volt az ügyben, nem építhette meg az M5-ös sztrádát Szegedig.
3. Szomorúnak tartom a szegediek, főként a jobboldali szegediek egyre mélyülő apátiáját. Sokan nem hisznek a saját és városuk jövőjében. Elvesztették a hitüket, ami nagy baj, mert ez leépüléssel jár. Sokan csalódtak a helyi vezetőikben, ami talán a koncepciótlannak tűnő politizálás eredménye is.
4. Szomorúnak tartom azt is, hogy a városnak nincs kompromisszumkészsége. Bizalmatlanok egymással Szeged vezető személyiségei, az a mintegy 300 ember – egyetemi és cégvezetők, intézményigazgatók és önkormányzati vezetők –, aki a város irányításában vesz részt. Ha nem képesek valamilyen szinten szövetséget kötni, akkor nem tud a város fejlődni. Helyre kell állítani a bizalmat, együttműködési készséget. Igaz, ehhez kellene egy transzparens városfejlesztési stratégia is!
5. Sokgyerekes apuka szemüvegén keresztül nézve rossznak tartom a város sportkoncepcióját. Én a sportra szánt keretet úgy osztanám fel az önkormányzat helyett, hogy megdupláznám az összeget, amit csak az utánpótlásra fordítanék. Az élcsapatok, a profi sportolók nem, vagy csak igen szigorú feltételek teljesülése esetén kaphatnának ebből a keretből. Nekik elsősorban a szponzorok támogatásából és a belépőjegyekből kellene megélniük – hiszen ezért profik –, nem pedig a szegedi adófizetők pénzéből. Bevallom, én sem csináltam jól, amikor polgármester voltam, hogy közpénzből támogatta a város az élcsapatokat.
