2007.01.24. 15:19
Aranka néni a város kultúrájáért
Mosonmagyaróvár kultúrájának közismert szereplője: mindene a színjátszás, szívesen olvas verseket, zsűriz szavalóversenyen, bár mint meséli, ő egyszer próbálkozott versmondással, és akkor is belesült. A Bolyai-iskola egykori orosz nyelv szakos tanára hétfőn, a magyar kultúra napján vehette át a „Mosonmagyaróvár város kultúrájáért” díjat.
Pályájáról, színházi élményeiről, családjáról faggattuk a tavaly októberben kilencvenedik életévét betöltött Ari nénit.
– 1916 októberében Horvátzsidányon, az akkori Sopron megyében születtem – mutatja személyi igazolványát Aranka néni, akinek édesapja körjegyző, édesanyja tanítónő volt a faluban. A négy testvér közül hárman választották a pedagógusi pályát, egy fivére pedig közgazdász lett. Falusi kislányként akkoriban egyetlen továbbtanulási lehetőség a tanítóképző volt, így került a kőszegi zárdába, ahonnan az út Herendre vezetett már tanítónőként. Innen egy év után Mosonmagyaróvárra költözött.
Hogy miért épp a Lajta-parti városba? Kérdésünkre ő széles mosollyal válaszol: „Szüleim azt akarták, közelebb kerüljek az otthonomhoz, így a lexikonból kinéztem Mosonmagyar-
óvárt, és azóta itt élek.” Itt ismerkedett meg és talált társra a később biológia–földrajz szakot végzett Pardavi Tiborban, aki a tanárkodás mellett zene- és énekkart is vezetett.
– A matematikához soha nem értettem – meséli nevetve –, a nyelvérzékem (a magyar mellett horvátul, németül és oroszul is beszél) viszont annál jobb, mindig rajongtam a színjátszásért, a táncért, zenéért.
Az első rendezésére is szívesen emlékezik vissza: a timföldgyárban a „Liliomfit” keltették életre. Nosztalgiával gondol a „Pillangókisasszony” alapján írt „A lampionok ünnepe” című színjátékra is, és feledhetetlen élmény számára a „Szélvihar”, melyet a Mofém-gyárban adtak elő. Ez volt a vizsgadarabja, mellyel rendezői oklevelet szerzett. Az igazi kedvenc a Hamlet és a Shakespeare-darabok általában játékosságukkal, drámaiságukkal.
– Akkoriban épültek az új kultúrházak, volt pénz a csodás díszletekre, jelmezekre – mereng a múlton. – A színjátszáson túl nem volt más szórakozási lehetőség, így a színjátszó körök egyre több fiatalt gyűjtöttek össze, ismerkedtek, barátságok, szerelmek születtek.
Szívesen olvas verseket, sokat kívülről tud, mint meséli, Ady a „nagy szerelme”, de közel áll hozzá Fekete István, a pap-költők, [namelink name="Mécs László"] és Harsányi Lajos költészete és a nagy magyar klasszikusok is.
Ari néni a „Baráti Kör a Művészetért” Alapítvány tiszteletbeli elnöke. Boldogan újságolja, hogy a környezete, családtagjai, szomszédjai, sőt, egykori tanítványai gondoskodnak róla, meglátogatják, segítenek rajta. A színjátszás számára hobbi volt, férjétől maximális támogatást kapott, szívét-lelkét beleadta sokszor akár éjfélekig is, ez a kitüntetés viszont váratlanul érte.
