Bátyi Zoltán: Belami Oscar-díja

Két napja próbálom újra beállítani a biológiai órámat, de inkább csak kínlódok, mint Smúz apu az adóbevallással – panaszkodott a Zsibbadt brigádvezetőben bánatosan és igencsak piros szemekkel Plüss Eta. Beszéd közben néha elaludt, így aztán Firnájsz Egon egy darabig nem tudta megkérdezni, ugyan, mi fán, s leginkább mekkora áfatartalommal terem az a bizonyos biológiai óra. Ám amikor megérkezett az asztalhoz a hatodik nagyfröccs, Etus már üzemképes lett. El is tudta mondani: hétfőn hajnalban az Oscar-díj gáláról kínált televíziós közvetítést bámulta, mert első kézből szerette volna megtudni, kiket tart a legjobb alkotóknak 2007-ben az amerikai filmakadémia.

– Na, ha magának ez momentán a legnagyobb gondja, akkor jobb lesz, ha összeszedi minden cuccát, és kivágtat a Zsibiből, mert rossz társaságba keveredett – gyűrögetett néhány nehezen összeadható, de annál könnyebben behajtható, ki nem fizetett közüzemi számlát Snájdig Pepi, s vágott olyan keserves képet, mint akinek a lábára esett két vizitdíj-automata.

– Igazán kár bántania Etust művészeti töltetű érdeklődése miatt, mert a világ akkor lesz kerek, ha kibéleljük efféle élményekkel, s miközben bámuljuk a sztárok szép ruháját, egy percig sem jut eszünkbe, hogy lassan már a mozijegyet is OTP-hitelre kell venni, ha meg akarjuk nézni, mégis miért kapták ők azt az Oscart – adott kevéske életviteli tanácsot Ló Elek. Úgy tűnt, ezzel a vita le is záródott. Legalábbis Józsi csapos hitt ebben, ugyanis nehezen tudta elképzelni, amint Cink Enikő és Bovden Béci azon kap hajba, vajon eléggé meglapozott döntést született-e, amikor Dzsémsz Luxnak ítélték a legjobb világításért járó díjat, netán összeomlik-e a világ attól, hogy a délkirgiz-kelet-mongol koprodukcióban összevágott „Ki az anyám, ha én nem?" című monodráma, a maga tengernyi csatajelenetével nem került a legjobb 679 jelölt film közé. De hát Józsit nem műveltsége miatt szerették (állítólag saját nevét is leginkább csak telefonos segítséggel tudta hosszabb esték után megmondani Vágó úrnak), így aztán az oscaros vita tovább folytatódott, csak éppen meglepő fordulatot vett.

Belami ugyanis azt javasolta: mivel a kiváló teljesítményt igenis díjazni kellene a Panel Pál- lakótelepen is, alapítson a Zsibbadt brigádvezető törzsközönsége egy speciális Oscar-díjat, amit aztán rengeteg kategóriában ki lehetne osztani.

A külváros nyugalmazott szépfiúja elmondta: ő bizony Oszkárral (írjuk csak így, magyarosan!) jutalmazná azt a politikust, aki nem választási kampányában nyújtott színpadias alakításával, hanem tetteivel tudná bebizonyítani: segíteni tud az ország felvirágoztatásában. De Oszkárt kapna tőle az is, aki érthetően elmagyarázná, mit is jelentenek olyan fogalmak, mint konvergencia- program, államháztartási deficit, fizetési mérleghiány, adósságspirál és inflációs ráta. Külön Oszkár ütné annak a markát, aki mindezekkel úgy birkózna meg (már ha kell egyáltalán birkózni), hogy a végeredmény reálbér-emelkedést mutasson, sőt mi több, eme emelkedés még meg is látszana a családi háztartásokon.

– Mi a fenéről beszél maga? Hiszen az Oszkár az egy művészeti díj, maga meg már ebbe is belekeveri a politikát? – eszmélt föl elsőnek régen látott révületéből Snájdig Pepi.
– És maga szerint ezt az országot rendbe tenni, a napi békétlenségből békét teremteni nem számítana művészetnek? Merthogy én ilyen kategóriákat is fölállítanék, s aztán már csak szavazni kéne a legjobbra – magyarázta Belami kipirult arccal, mintegy elhivatottan. Majd rögtön rendeztek is egy próba-Oszkárt, ahol a magyar politika legszimpatikusabb főszereplőjére lehetett leadni a voksot. Mit mondjak, nem ment könnyen. Firnájsz és Snájdig már azon összerugdosódott, ki számít politikai főszereplőnek, s ki percemberkének. Majd amikor a Zsibi nagyközönsége megpróbálta összeállítani a négyes listát a legszerethetőbb politikusról, Plüss Eta, meghallván, kit ajánl Cink Enikő, hat másodperc alatt kitépett frissen lakozott hajából úgy kétmaroknyival, mit sem törődve azzal, hogy így kizárta magát a tolerancia Oszkárra jelölhető hétköznapi emberek sorából.

– Na de emberek, ugyan miért vesznek össze a zsibis politikai Oszkár ürügyén. Hiszen kit érdekel, legalábbis jó messze a legközelebbi választásoktól, hogy maguk melyik politikusnak milyen Oszkárt adnának. Ezért inkább most a reformtűrő képességet díjazzuk. Például adjunk Oszkárt annak, aki egyszerre öt áremelést is kibír szó nélkül – javasolta Cink Enikő.

– Úgy legyen – kiabált a Zsibi népe, majd fejenként kiutaltak két-két pofont Józsi csaposnak, mert kiderült: az Oscar-gála óta 20 százalékkal emelte a bor vizezésére szánt folyadék árát.