Lépcsőn fel és le

Szenvedélymentesen nem lehet arról beszélni, ami most történik a Szeged környéki tizenegy kistelepülésen, az iskolák háza táján. Pedig hűvös szabályok és számok állnak a háttérben. Nem a demográfiai trendre, a csökkenő népességre, a stagnáló gyerekszámra gondolok. Hanem az olyan, törvények rögzítette új szabályokra és számokra, mint hogy 2008-tól minimum 15 gyerekkel indíthat elsős, vagy 7–8. osztályt iskolájában az önkormányzat. Vagy hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű település nem pályázhat anyagi segítségre, ha iskolát tart fenn.

Miközben amúgy is kevesebb pénzt kap a tavalyinál a kötelező oktatási feladatai ellátására. „Az elénk görgetett kövekből kis ügyességgel lépcsőt is építhetünk" – érzékelteti az általa preferált irányt a szegedi kistérséget mozgató közhasznú társaság vezetője. E magasba vezető építmény pedig egy tagiskolákból álló, a megye legnagyobb létszámú oktatási intézménye lehet. Aminek kialakítását többletpénzt ígérve is ösztönzi a kormány. Így nem is titkolva, hogy a sok kicsi települési önkormányzat helyett, az ellenzéki megyéket kicselezve a kistérségekben látja megvalósíthatónak a közigazgatási-regionális elképzeléseit.

„Most folyik a beetetés, aztán kifognak minket, mint a horgász a halat" – összegezte véleményét a kicsi falu polgármestere a nagy tervről, miszerint egy ötezer fős mamutintézmény tagintézménye lehet a ma még önálló és a helyiek ellenőrzésével működő iskolája. Miután kiadta a gőzt, persze a polgármester is elismerte: van abban ráció, hogy az egymáshoz közeli falvak társuljanak, adják össze erejüket annak érdekében, hogy megmaradhasson az iskola. De a soktagú alakulattól mégis tart, merthogy nem jut figyelem a részletekre, és így elsorvadhatnak az amúgy is létszámgondokkal küszködő kisiskolák.

Ugyanilyen ok miatt nem kezdeményezi az iskolák működtetésének átvállalását a kistérségi társulásnak amúgy minden lehetőségét kiaknázó Homokhát. Ezt ott a falurombolás kezdetének látják. Mert ha bezár az iskola, akkor a település lépésről lépésre lejjeb jut. Előbb-utóbb odalesz az orvosi rendelő, de még a községháza is, és így az önállóság. Márpedig ha nincs közösségi hely és ok, hogy találkozzanak a lakók, akkor végképp elszivárog az összetartó erő, nem lehet megálljt parancsolni a pusztulásnak.

A fenti ideál és az utóbbi rémkép közül kell választania, vagy inkább: az iskolája sorsáról döntve saját ön- és jövőképét kell meghatároznia most minden kistelepülésnek.