Száz évig elzárva tartották a kukkoló hadvezért

A legkorosabbnak, vagyis a legkorábban megörökített hölgynek Gaspare Landi Vénusza számít a Móra-múzeum Rejtett szépségek című tárlatán. Az olasz festő 1792-ben alkotott remekét Alkibiadesről, a híres ókori hadvezérről és a görög lányról több mint száz évre száműzte a raktárba a szigorú közerkölcs. Tabunak számított ugyanis a kép témája, vagyis amint az igencsak csapodár férfi meglesi a ruhátlan lányt.

Szépségek félidőben

A Tisza-parti kultúrpalota szeptember 3-áig nyitva tartó vendégtárlatát eddig, a kiállítás félidejéig már csaknem 9300-an látták. Ezzel a Rejtett szépségek a számok versenyében a Móra-múzeum nagy kiállításai közül a Mednyánszky-tárlatot előzte máris meg.

A tizennyolcadik században még annak a gondolata is, hogy egy férfi meztelen nőt kukkol, kifejezetten erkölcstelen és mélységesen elítélendő viselkedésnek számított. Az olasz klasszicista mester viszont ezzel kívánta érzékeltetni, hogy az athéni Alkibiades korának egyik leggátlástalanabb alakja volt, aki – nem törődve a következményekkel – még a „szomszéd vár" urának, a hírhedt spártai királynak a feleségét is elcsábította. Végül a legyőzhetetlennek számító Alkibiades sem kerülhette el sorsát; ellenségei összefogtak vele szemben, és menekülés közben halálra nyilazták az ókori szívtiprót.

A Vénusz-kép tehát nem lehetett sikeres, ezért alkotója örömmel adott túl rajta 1817-ben. Esterházy Miklós magyar gróf vásárolta meg, aki noha büszke volt új szerzeményére, nem állíthatta ki az „illetlen" képet, így vándorolt az értékes alkotás raktárról raktárra. A gróf hagyatékaként került a Szépművészeti Múzeumba annak 1896-os alapításakor. Ezzel a szemérmetlen kép lett a magyar közgyűjtemény „alapító darabja". Érdemes figyelni a festményen, miként formálódott a nőideál, hiszen Gaspare Landi Vénusza egy két száz évvel ezelőtti szexszimbólumot testesít meg.