Nagy Bandó András: Beszédes hallgatás

Mielőtt a lényegre térnék, közlöm a kedves olvasóval: az elmúlt évben egyszer sem szólaltam fel a parlamentben, ugyanakkor (hiteles adat!) 1095 órát beszéltem, 364 napon dolgoztam és 1450 alkalommal írtam a blogomba. Eszembe sem jut, hogy a miniszterelnökkel vetélkedjek, nem szeretem a sima győzelmeket. Mint illetékes helyről (illetékes elvtárs segédletével) közölték, Gy. F. 84-szer szólalt föl a parlamentben, 243 napot dolgozott és 230-szor írt a blogjába. (Mivel jobb blogja nem akadt.)
Elismerésre méltó teljesítmény, bár bennem maradt némi hiányérzet, mert a közlemény nem tudatta velem, hogy a 84 fölszólalásából hány perc volt színtiszta igazság, és hány perc volt... hm, szóval nem egészen az. Ezt majd (akár a hadsereg veszteségeit) a másik oldalon dobolják. Azt sem tudatták velünk, hogy a 84 beszédből hány kapott tapsot és hány füttyöt. És azt sem tudtuk meg, hány szó hangzott el ebben a 84 beszédben. Ebből ki lehetne számítani, hogy egy perc alatt hány szót képes kimondani, és ki lehetne adni egy újabb közleményt.

A 243 nap melót keveslem. Ha egyszer azt mondta, „hazudtunk éjjel és nappal", akkor munkanapokat illetően legalább 486 napnak kellett volna kijönnie. Egyébként is: létezhet, hogy a szombatokat és a vasárnapokat kihagyhatja egy miniszterelnök? Az ország gazdasága nem víkendezhet. A 230 írást is keveslem.
Annál több mindenre kellett (volna) választ adnia.

Fölnyitottam a Magyar szólások és közmondások című könyvet, hogy lássam, van-e értelme a sok beszédnek. (Egy jó beszédre sokáig emlékezünk, de 84 beszédből kevés esély van rá, hogy egy is megmarad az emlékezetünkben.) Azt mondja mindjárt az első: „Az csak olyan beszéd, mint mikor nincs kenyér, aztán azt mondjuk, hogy karéjt mess." (Jelentése: üres ábrándozás az, mert az alapvető feltételek is hiányoznak hozzá.) Ezt a mondást se ma találták ki. A tetszetős, de üres beszédre azt mondjuk: „Cifra beszéd, hegedűszó." Ez aztán aktuális: „Több beszéd megeszi a dolgot." (Azaz: a beszéd a tettek árnyéka.
Kevesebb beszéd: több munka. Másik jelentése: nem beszélni, hanem tenni, cselekedni, dolgozni kell!) Jó-jó, de ha egyszer rengeteg a magyarázni való... Itt egy másik: „Beszédnek minden megjár." (Vagyis: nem kell mindent elhinni, amit beszélnek.) Aki hosszú lére ereszti a mondandóját, arra ezt mondjuk: „Rövid beszéd, hosszú kolbász, az a jó."

Ez se kutya: „Sok beszéd szegénység." (Tehát: okos ember nem fecseg sokat.) És persze a legismertebb mondásunk: „Sok beszédnek sok az alja." (Azaz: a sok beszéd csak szófecsérlés, a lényeget kevés szóval is el lehet mondani.) Igen ám, de amikor annyi mindent kell megmagyarázni!... Szóval, muszáj beszélni. Ha nincs baj, ki a fene akarná közzétenni, hogy hány órát beszélt egy év alatt a miniszterelnök? Ergo: ha nincs baj, ennyi beszéd sincs. (És közlemény sincs.) Ahogy a vicc is szól: már hatéves a kis gróf, és még mindig nem beszél. Nem értik a családban, aztán egyik reggel kiböki a gyermek: „Ez a tojás büdös!" Összenéznek gróféknál: nahát, megszólalt a kis gróf! Az anyja megkérdezi: „És eddig miért nem beszéltél?" Mire ő: „Eddig nem volt büdös a tojás..."

Szóval ez van, ha szabad így beszélnem: eddig nem volt büdös a... (Tessék behelyettesíteni!) Mindjárt hozzá is teszem: voltak napok, amikor nemhogy nem beszélt a miniszterelnök, de nem is nagyon mutatkozott előttünk. Talán akkor folytak az egyeztetések arról, mi az oka, hogy büdös (lett) a tojás. Akkoriban senki nem adott ki közleményt arról, hogy hány napon át hallgatott a miniszterelnök. Pedig a hallgatás is nagy erény. Van egy mondásunk (a könyvben az 592-es számot kapta) arra az esetre, amikor valaki rosszat tesz, de a számonkéréskor nem vállalja a felelősséget. Így szól: „Hallgat, mint aki beszart." (És eszébe sem jut, hogy megírja a blogjában.)