Kifestők gyerekeknek

2007.04.12. 16:19

Nagy Bandó András: Mértékkel

"Tátott szájjal figyelem a BL-meccseket, részint az iszonyatos hajtásra, részint a részeredményekre, a mért adatokra figyelve."

Tátott szájjal figyelem a BL-meccseket, részint az iszonyatos hajtásra, részint a részeredményekre, a mért adatokra figyelve. Az, hogy félidőben és a meccs végén is elém teszik, hogy a két csapat közül melyik birtokolta többet a labdát, és hány százalékban, már megszokott, épp csak ránézek, oké, ez látszott is, szemmel is érzékelhető volt a két csapat közti különbség. Nemrégiben egy teljesen új mérés vette kezdetét: képesek közölni (félidőben és a végén), hogy egy-egy játékos hány kilométert futott. A Roma–Manchester meccsen például félidőre úgy 6–7, a meccs végére pedig 11–12 kilométert futottak a legagilisabb játékosok. Az ember töri a fejét: hogy a csodába lehet erről pontos adatot mérni?

Maratonista időmből maradt egy kis emlékem: a futócipőnk fűzőjére kellett kötnünk azt a kis csipet, mely pontos időben jelezte a számítógépnek, hogy mikor léptem át a startvonalat, a végén pedig, hogy mikor érkeztem célba. Na jó, de mi a csoda érzékeli, hogy éppen fut az adott játékos vagy álldogál? Vagy külön-külön kamera követi őket? Esetleg egy-egy pali ül a lelátón, és számolja a lépéseiket? Azt hiszem, könnyebben értem meg a hatalmas gépek égbe repülését, mint ezt a méricskélést. Nem is emiatt ragadtam tollat.

A mieinket sem érheti szó: egy magyar szakember azt állította, hogy a mi profijaink is futnak 10–12 kilométert, csak kisebb intenzitással. Magyarra fordítva: végigkocogják a meccset. Mármint a menő sztárokhoz képest. Hogy akad-e a magyar focisták között olyan, aki a meccs lefújása előtt két perccel százméteres sprintbe vág, mint ahogy azt Rooney tette a fentebb említett meccsen, eleve kizárt. Azért kell, hogy legyen egy-két dolog, amiben épp olyan jók vagyunk, mint ők. Van is. Például, olvasom, és ez is egy új mérés, hogy a ZTE szerb csatára, Rajko Lekics lövése 105 kilométeres sebességgel csapódott a kispestiek kapujába. Azért ez már valami. Igaz, ő nem magyar, de mégiscsak a Borsodi Ligában játszik, nem?

Mit lehetne még mérni, hogy nekünk is legyen egy kis örömünk ebben a mindenre kiterjeszthető méricskélésben?

Például összesített eredményt közölhetnének arról, hogy összesen hány méterrel mentek kapu mellé a csatárok próbálkozásai. Aztán: hogy egy-egy játékosnak hány métert kellett futni visszafelé az elvesztett labda után. Vagy például: hány rossz passzt ad egy-egy focista. Mindez persze alig ér valamit, hiszen két magyar csapat egymás elleni küzdelme alatti mérésekről van szó. A viszonyítás tehát semmit sem ér. Ezek az adatok akkor érnének valamit, ha egyszer odáig jutna egy magyar csapat, hogy mondjuk egy szívét-lelkét beleadó Romával vagy Manchesterrel kellene megküzdenie. Ez viszont két ok miatt lehetetlen: egyrészt addig sosem jutunk el (na jó, egyszer a ZTE), másrészt ha eljutnánk, sem lennénk olyan jók, hogy apait-anyait be kelljen vetnie ezeknek a sztárcsapatoknak. Így aztán sosem tudjuk meg, mennyit is érünk valójában.

Azt már tudjuk, hogy a Milan–Bayern meccsen 65 perc volt a tiszta játékidő, míg a Vasas–Fradi kupameccsen csak 43 perc. Amúgy 45 perc egy félidő, tehát az itthoni nézőknek elvileg két meccsre kell befizetniük ahhoz, hogy egyet megkapjanak. Ebben biztos lekörözzük a menőket. Ja, és még valamiben: az én kimutatásom szerint a magyar kapusok már sztárszinten teljesítenek: a legnagyobb profi klubok kapusai egyetlen kilométerrel sem futnak többet a mieinknél. Ez is valami!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!