Kifestők gyerekeknek

2007.06.28. 16:19

Bátyi Zoltán: Belami sugárútja

"Mert olyan tettet hajtott végre, ami még Michael Schumachernek, a Forma–1 királyának sem sikerült: koccanásmentesen, egy órán belül végighajtott a szegedi Kossuth Lajos sugárúton, egészen a Tisza Lajos körúttól az Izabella hídig."

Most pedig illessük nyakba akasztható babérkoszorúval, mint a diadal jelével Minek Döncit, s locsoljuk is meg pezsgővel, de iziben. Mert olyan tettet hajtott végre, ami még Michael Schumachernek, a Forma–1 királyának sem sikerült: koccanásmentesen, egy órán belül végighajtott a szegedi Kossuth Lajos sugárúton, egészen a Tisza Lajos körúttól az Izabella hídig.

Ez az ünnepi beszéd, bepárásodott szemek, durranó pezsgősüvegek, meg egy darab agyondicsérgetett Minek Dönci fogadta két nappal ezelőtt Belamit, amikor betért a Zsibbadt brigádvezető teraszára.

– Meg vannak maguk buggyanva, mint Józsi csapos savanyodó söre? Hát mi abban a kunszt, ha valaki egy irtózatosan széles, tetőtől talpig aszfaltozott úton végighajt? – döfte le a lelkesedést egyetlen kérdéssel Belami.

– Mondja, maga totálisan tájékozatlan sarkköri búbos fóka, járt mostanában azon a tájékon, ahová nem, hogy a madár, de még szegedi sem nagyon merészkedik? – kérdezte Ló Elek, mint gyakorlott napi úrvezető. – Mert ha nem, és halálfélelemmel vegyes kalandtúrára vágyik, hát jobb terepet nem is nézhetne ki magának. És ha ép bőrrel visszatér, de még idegrohamot se kap, esküszöm, magától se sajnáljuk a pezsgőt. De tudja mit: kezdje az új hídnál, hogy csúcsot is javíthasson.

Belami alámerült emlékeibe, felmérte: személygépjárművét valóban egy éve nem terelte a fent nevezett útszakaszra. Majd megvonta vállát, előkotorta slusszkulcsát, és úgy eltűnt, mint reformok idején az adókedvezmény. Majd idővel felbukkant egy bizonyos, Bertalan névre hallgató hídnál, hogy azonnal huppanjon is kilencet autójával egy olyan mély útvályúban, amit, Belami szerint, más nem is vájhatott, csak kilencvenhét Szegeden átvonuló harckocsioszlop.

A kanyarokat Belami rozzant kocsija mégiscsak sikerrel vette, miután a külváros nyugalmazott szépfiúja fél doboz idegcsillapítót kent a lengéscsillapítókra. Szeged nagykörútján viszont már ő maga nyelte le a többi gyógyszert, ugyanis úgy érezte magát, mint a legveszedelmesebb fővárosi dugókban, ahol az ember átlátja: ilyen kutyaszorítóból legfeljebb helikopteres mentőszolgálat emelheti ki. A két és fél sávon dübörgő autók folyamában előbb egy kamion akarta fölszorítani a járdára. Majd kivénhedt Trabant síró gazdája (Jaj, hova kerültem?) kormányozta elé járgányát, miután egy kátyú akkorát dobott a papír Jaguáron, hogy az kettőt bukfencezve a levegőben hágott át minden közlekedési szabályt és fizikai törvényt.

Belami kocsija időközben mindössze hat lámpaváltással eljutott a Kossuth Lajos sugárútig, ahol egy öklét rázó idős hölgy jelezte a kanyarodó kamionoknak: nem éppen efféle rohamra gondolt, amikor egykoron, talán még a múlt héten azzal a szándékkal indult el otthonról, hogy egyszer átjusson az úttest másik oldalára.

Belami pedig gondolkodott, merthogy az araszoló kocsisorban erre is bőven maradt ideje. Az egykori ruhagyár közelébe érve például azon törte a fejét: vajon mit ért a világ uniós felkészülésen? Mert ha azt, hogy az úthálózatot felkészíti az új tagállamokból érkező gépjárművek rohamára, akkor a mi kis országunknak dél-keleti szegletében ezt nem sikerült megoldani.

– Elaludtál, te kis köcsög? Miért nem tekersz már tovább? – szólt ekkor roppant udvariasan és higgadt vérmérséklettel, valamint teli szájjal Belamira egy százhatvan lóerős verda tarkopasz gazdája. Mivel Belami joggal tartott attól, hogy pár másodperc múlva már lendül a bézbólütő is, úgy vélte, jobb lesz, ha lekanyarodik egy mellékutcába. Igen ám, de ezen a sugárúton csak az tud sávot váltani, akinek reakcióidejét Fernando Alonso, mint szuperversenyző is elirigyelhetné, valamint autójának sebessége is megegyezik egy jól idomított interkontinentális rakétáéval. Belami mégis próbálkozott, s mire észbe kapott, már a villamossínen ragadt be. Ugyanis az út túloldalán éppen kilencvenhét kamion dübörgött Szeged belvárosának irányába, s közülük egy sem gondolt arra: na, engedjük már át ezt a Belamit, mielőtt még átvágtat rajta az egyes villamos.

– Itt fogok elpusztulni! – ájuldozott ekkor már a vénülő széplegény, de szerencséje volt, mint aki hetekig négylevelű lóherét abrakolt, s estére már ott ülhetett a Zsibbadt brigádvezető teraszán. Homlokán vizes borogatás lapult, lelkében pedig mélységes nagy bánat. És Belami ekkor döntött: legközelebb már csak akkor száll kocsiba, ha a kátyúk mélyén elfér a kamionok alatt. Minek Dönci megnyugtatta: ahogy az útfelújítási szándékot elnézi, erre nem kell sokáig várnia.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!