Fáklyás misével zárták a hittanos ˝offline˝ tábort Csengelén - ahol mindig túljelentkezés van

Minden évben túljelentkezés van a csengelei hittanos, kézműves táborba, melyet a tanév végét követő héten tartanak. A szervezők szerint nem véletlenül: a vélekedésekkel ellentétben nem csak szomorkodva és imádkozva lehet tölteni egy ilyen tematikájú táborban az időt. Ezt pedig itt évről évre be is bizonyítják.

– Ez egy offline tábor, mert abban hiszünk, hogy a társakkal nem telefonon, hanem személyesen jó tartani a kapcsolatot. Nincs kütyüzés és internetezés, mégis kiválóan el tudják foglalni magukat a gyerekek. Ebben az egy hétben ők is ráébrednek arra, hogy lehet másképp is tölteni a szabadidőt, mint a négy fal között – beszélt a tábor szellemiségéről Zólyomi-Katona Teodóra szervező. A hittantanár hatodik éve szervezi tanítványai számára ezt a programot nyár elején, melyre már februárban betelik az összes hely. – Az évek során kissé átalakult a tematika, mert azt tapasztaltuk, hogy a szabadtéri játékok ma már jobban érdeklik a gyerekeket, mint a kézművesség.

Ettől függetlenül utóbbival is foglalkoztak a táborosok, munkáikból csütörtök este kiállítást is szerveztek a szülők számára, amikor az ifjúsági táborozóhelyen vendégül látták őket. A színpadon pedig kisebb csoportokban, rövid jelenetekben be is mutatták, mivel töltötték a hetet. – Mondtam, hogy készülni kellett volna – jegyezte meg félhangosan az egyik gyerek, amikor érzékelte, hogy kissé szétesett produkciójuk. Pedig nagyjából mindenki ugyanazokat a momentumokat elevenítette fel: fát faragtak, mozaikot készítettek, agyagoztak, és volt arcfestés, valamint strandolás is.

– Jó volt nagyon. Főleg, amikor Majsára mentünk – mesélt élményeiről a 9 éves László Levente. – Én a műsor összeállítását szerettem legjobban – mondta a 11 éves Kovács Dominik.

Aki a legjobban élvezte a tábort, nem tudtuk megkérdezni, ugyanis nem beszél. Buksi, a labrador valamelyik szomszéd kutyája, ám szinte az egész hetet a gyerekek között töltötte. A tiszteletbeli táborozó mindenkitől kapott egy jó szót vagy simogatást, ha a közelébe került, cserébe illedelmesen végighallgatta a csütörtök esti szabadtéri szentmisét is, melyet Kovács Zoltán celebrált.

A gyertyákkal és fáklyákkal megvilágított udvaron a káplán igyekezett a gyerekek modern nyelvén beszélni, ennek megfelelően a világban lévő haragot, gyűlölködést és halált a sátán hekkeléseként definiálta, Jézust pedig antivírusként, mely kijavítja a bajokat. Beszédét gitárkísérettel tarkított énekkel színesítette, a végén pedig áldoztatott. – A felnőttek esetleg gyónhatnak is előtte – ajánlotta fel a szülőknek mosolyogva.

Zólyomi-Katona Teodóra úgy fogalmazott, a rendhagyó szentmisével azt akarták megmutatni, hogy nem csak templomban lehet imádkozni és nem csak hittanórán lehet kereszténynek lenni.

– Sokan azt hiszik, hogy egy hittanos tábor a szabályokról és az imáról szól. Ezt a vélekedést szerettük volna megdönteni ezzel a programmal, és megmutatni, hogy szigorúan és szeretve is lehet gyereket nevelni. Jobb visszajelzést pedig nem is kaphatnánk, mint hogy egykori táborosaink középiskolásként is visszatérnek segítőként, van, aki a közösségi szolgálatát is itt teljesíti.

A gyerekek csütörtök este a táborban aludtak, és mivel sokkal több volt a jelentkező, mint a férőhely, volt, aki az udvaron sátrazott. Az utolsó napra így együtt ébredtek, délután pedig élményekkel feltöltődve zárták be maguk mögött a táborhely kapuját.