Könyvajánló - Holly Miller: Álmomban már szerettelek

Joel kisgyerekkora óta tudja, hogy más, mint a többiek. Amikor azt álmodta, hogy legjobb barátját kutyatámadás éri, megpróbálta édesanyját meggyőzni róla, szóljon neki, de így sem tudta megakadályozni a tragédiát, mert nem vették komolyan. Utólag mindenki csak furcsa véletlennek gondolta, hogy az eset valóban megtörtént, de Joelt ezt követően is folyamatosan kísértette képessége. Tudta például, hogy édesanyja halálos beteg. Megálmodta ezt is,  de nem szólt neki, mert nem tudta, hogyan mondja el. Aztán persze egész felnőtt korában lelkiismeret furdalása volt, mert azon emésztette magát: vajon megváltoztathatta-e volna a sorsot, ha idejében figyelmezteti. Ebből a hibájából viszont tanult, így felnőttként már úgy intézte, hogy hasznát is vegye képességének. Legjobb barátja autójának kerekét például leeresztette, amikor azt álmodta, hogy az éjszakai autókázás során, melynek célja az lett volna, hogy a nyűgös kislánya elaludjon, a férfi karambolozik. És testvérének is szólt, hogy ne menjen metróval, mert tudta, hogy aznap baleset történik majd azon a vonalon.

Bár sokan azt gondolnák, Joel képessége áldás, ő azonban átoknak éli meg - főleg, ha a magánéletéről van szó. Legutóbbi kapcsolata például azért ment tönkre, mert megálmodta, hogy barátnője egy nap megcsalja majd. Ekkor el is határozta, hogy nem bonyolódik bele semmi komolyba, így tökéletes megelégszik egy olyan viszonnyal, mely az időszakos szexnél nem ígér és nem is vár többet egyik fél esetében sem. Csakhogy egy nap megismerkedik Callie-vel és rájön, hogy nem is olyan könnyű távol tartania magát a mély érzésektől, ha rátalál az igazira.

Callie nemrég vesztette el legjobb barátnőjét, így szintén sérült emberként vág bele ebbe a kapcsolatba. Hamar kiderül azonban, hogy Joel és ő remekül összeillenek és ők egymás számára az a bizonyos tökéletes másik fél. Callie ráadásul nem néz furcsán Joel-ra, amikor megtudja, milyen jóstehetsége van, a férfi életében ő az egyetlen, aki úgy hiszi ezt el neki, mintha ez valami természetes képesség lenne. Hamarosan összeköltöznek és igazi, rózsaszín boldogságban lebegnek, egészen addig, amíg Joel álmot nem lát kettőjükről. Pontosan olyan álmot, aminek megjelenésétől a kezdetektől tartott: immár tudja, hogy a lány fiatalon fog meghalni. Amikor pedig egy következő álmában azt is meglátja, mi vár még Callie-re, döntést kell hoznia: el tudja-e engedni, hogy a lány megélhesse azt a boldogságot, amit mellette valószínűleg nem tudna. Abban kezdetektől fogva biztos, hogy nem bírja a terhet, hogy tétlenül kell néznie, amint szerelme minden nappal egyre közelebb kerül halála időpontjához, Callie azonban határozottan kijelenti: nem akarja tudni, mennyi van hátra, mert akkor egész hátralévő életében attól a pillanattól rettegne. Mindezek miatt végül úgy döntenek, hogy szakítanak. Így Joel vállát sem nyomja a tudás hatalmas súlya és Callie is kiteljesedhet abban a kis időben, ami még rá vár. A kérdés csak az, lehetnek-e még boldogok, ha már egyszer egymásban megtalálták azt, amire vágynak.

A regény furcsán fogalmazza meg a szerelmet: leírja két olyan ember egymásra találását, akiket az égiek is egymásnak teremtettek, majd azt, hogyan próbálnak meg újra rálelni a boldogságra egymás nélkül. Kérdés, hogy egy mindent elsöprő szerelmet felül tud-e írni, ha valaki helyette valóra válthatja régi álmait, vagy más emberrel alapíthat családot. És ha ezekre megvan a válasz, akkor ott a következő: vajon megéri-e egyáltalán belevágni egy kapcsolatba, ha tudjuk, nem fog örökké tartani. 

Nem egy klasszikus, de mindenképpen érzelmes romantikus sztoriról van szó, melyet azoknak is érdemes elolvasniuk, akik nem szeretik a rózsaszín lányregényeket. Sokkal több mondanivalót hordoz ugyanis, mint egy átlagos szerelmes történet.