Fahonvédból vashonvéd
Nem túlzás az élőknek kijáró személyesség. Szentgyörgyi István szobra a Przemyslt védő szegedi 5. honvéd gyalogezrednek állított emléket és támogatta a gyűjtést számukra. Az adományozók megvásárolt pikkelyszegeket verhettek a szoborba, amely 20 ezer szög beverése után vashonvéddé vált volna. A 20 ezerből nem teljesült mind, de a katona sapkája, zubbonyának alja és bal oldala így is tele lett.
A fahonvéd a Széchenyi téren.
Fotó: MÓRA FERENC MÚZEUM
Az ötletet Turcsányi Imréné dobta be a szegedi jótékonysági egyesületek 1915. március 31-i megbeszélésén. Lugosi Döme ügyvéd az ülés után mindjárt fel is kérte Szentgyörgyi István budapesti szobrászt, aki akkoriban Szegeden tartózkodott mint az 5. honvéd gyalogezred zászlósa. Szeptember 8-án a szegedi notabilitások jelenlétében, honvédzenekar kíséretében leplezték le a fahonvéd szobrát. A szobor történetéről bővebben Zombori István A fakatona és a doberdói fa a szegedi múzeum gyűjteményében című tanulmányában olvashatunk.
„Begyüvök a fiamhoz”
1915 októberében pazar publicisztikai ötlete támadt a Délmagyarországnak. „Beszélgessünk” címmel indított cikksorozatot, amelyben a Széchenyi téri fahonvéddal diskurálva vette sorra a kor témáit. A beszélgetés a fahonvéddal egyből népszerű lett és azontúl hetente jelentkezett az újságban. Mindjárt az első cikkből megtudható volt, milyennek látták a szegediek a fahonvédos gyűjtés ötletét. Az utolsót pedig 1919. március 9-én írták a korabeli kollégák, de a fahonvéd egy szóval sem említette, hogy két héten belül proletárdiktatúra lesz.
Szentgyörgyi István fahonvéd szobra az adományozók szegecseivel.
Fotó: INDAFOTÓ/JEGES
A sorozat talán azért maradt abba, mert a fahonvédot annyira megviselte az idő, hogy 1919 késő telén megrepedt. A Délmagyarország is azt javasolta, hogy jobb lenne már a múzeumba vinni, hiszen az adományszögekből nem lett teljes a páncélja, és állapota egyre romlott. 1919. május 25-én hirdetmény jelent meg, miszerint eladó a honvéd szárnyéka, a derék honvéd pedig a szegedi múzeumba került.
Apró Ferenc helytörténész figyelt fel arra, hogy a fakatona Tömörkény István egy tárcájában is felbukkant (A fiú, 1915). A korabeli múzeumigazgató Tömörkény feljegyezte, hogy egy idős falusi asszony azért járt be a múzeumba, mert a fakatona elesett fiára emlékeztette. Kisírta magát a szobor előtt, és távozóban így szólt: „A gyüvő hétön mögint begyüvök a fiamhoz”. (A szobort télire bevitték a múzeumba, csak a szárnyék maradt a téren.)
40 év a padláson
A fakatona ma a Fekete házban látható. Zombori István írta, hogy a szobor 1945 után hosszú ideig a múzeum egy eldugott csigalépcsője alatt volt félreállítva, amíg 1985-ben, a megnyíló Fekete ház első világháborús kiállításán nem kapott méltó helyet. A kiváló történész jegyezte le azt a sztorit is, ami valószínűleg minden alap nélkül terjedt a múzeum dolgozói között, miszerint az 1970-es években egy őrszolgálatot teljesítő nyugalmazott rendőr egy éjszaka betörőnek nézte a 208 centiméter magas szobrot, és leadott rá egy pisztolylövést. Golyónyom azonban nem látszik a fahonvédon.
Az első világháborúban tizennyolcezer szegedi katonát vittek frontszolgálatra, és egyharmaduk halt hősi halált.
