Az első zsidó család 1790 táján telepedett le Csongrádon, itt született például 1788-ban vagy 1789-ben Pest megyei zsidó betelepülők gyermekeként Schwab Rozália, a Makón született világhírű újságíró, Pulitzer József nagymamája is.
A temetkezési helyet is az ezerhétszázas évek végének környékén jelölték ki. A hitközség 1806-ban alakította meg a Chevra Kadisát, a zsidó temetési egyletet, amely a temetéseket és az ehhez kapcsolódó szertartásokat intézte, ebből az évből való a temetőben lévő legrégebbi sírkő is.
A kisszámú helyi izraelita közösség életében a legkomolyabb változást a második világháború hozta: 1944 májusában kezdték meg a helyi zsidó lakosság gettósítását, majd az itt élő csaknem 230 embert a kecskeméti téglagyárba, végül tíz nappal később Auschwitzba deportálták. Közülük 64-en élték túl a világégést.
A világháború után újjáalakult a városi hitközség, de a Rákosi-rendszer államosítása ellehetetlenítette a főként kiskereskedéssel, iparossággal foglalkozó zsidóság életét, sokan elhagyták Csongrádot.
A temetőben 1988-ig temettek rendszeresen, azt követően szinte teljesen eltűnt a helyi zsidóság, legközelebb 2016-ban a temetőt évtizedekig lelkiismeretesen ápoló Grünwald Sándort, 2018-ban pedig Mahrer Verát temették ide.
– Ma a temető emlékhely, a ravatalozó épületében kialakított tárlat pedig a csongrádi zsidó élet emlékeit mutatja be. Telefonos bejelentkezés alapján látogatható, évente több mint száz embert fogadunk. Inkább érdeklődők járnak ide, mint családtagok, mert azok vagy kihaltak vagy szétszóródtak a nagyvilágban. Pestről, Szegedről sűrűbben jönnek rokonok, de egy hölgy például Brisbane-ből, Ausztráliából jár haza három-négy évente nagyapja, Ausländer Miksa sírjához – mondta el Fodor Péter, a Tari László Múzeum munkatársa.
