2013.04.25. 10:05
Operát is írna a Punnany frontembere
Szeged - Ha nem rappelne, akkor lehet, hogy fogtechnikusként dolgozna a Punnany Massif egyik frontembere. De Felcser Máté életében mindig is fontos szerepet töltött be a zene. Kotta című szóló projektjében például kizárólag hangszereléssel foglalkozik. Írt már dalt aktuális szíve hölgyének, de az operaszerzés is érdekli. Felcser Mátével Szegeden, a JATE klubban tartott koncert előtt beszélgettünk.
Az interjú előtt alaposan szerettem volna felkészülni belőletek. Az interneten azonban szinte semmit nem találtam rólatok. Sok helyen le van írva, hogy mikor alakult a zenekar, milyen zenét játszotok, de a két frontemberről szinte semmi. Ki tulajdonképpen [namelink name="Felcser Máté"]? Mindig is rappernek készültél?
- Nem készültem rappernek. A fogtechnika volt, ami még érdekelt, de korán beütött a zene dolog. Érdekes, hogy bár a szüleinknek semmilyen kötődése nem volt a zenéhez, minket valamiért mégis ének-zenei iskolába küldtek. A bátyám DJ, a nővérem ének-zene tanár, zeneterápiát tanít. A gimnáziumban kórustag voltam, kisgyerekként szintetizátoron játszottam, majd zongoráztam, voltak rap zenekaraink is általánosban. Ha volt egy kis szabad időm, zenét szerkesztgettem, vagy írogattam. Az idők során valahogy mindig visszaköszönt a zene. Aztán a Punnany Massif lett az, ami megmaradt.
Te felelsz a dallamokért?
- Igen, én vagyok inkább, aki zeneiséget visz a produkcióba. Világ életemben a dalszerzés érdekelt. A zenekoncepció összerakása. Én felelek azért, hogy szól a lemez, melyik szám hol van elhelyezve és milyen dallammeneteket tartalmaznak. Egyszóval jobban érdekel a koncepcionalitás. Kotta nevű szóló projektemben kizárólag instrumentálokat készítek, hangszerelek. Többek között Fehér Balázsnak is írok dalokat, és reklámzenéket is szerzek. A zenekari stúdió munka is nálam zajlik. Egyenként foglalkozom a hangszeresekkel. Együtt írjuk meg a szólamaikat, vagy hozzá játszanak az ötleteimhez.
Sokan kérdezték már tőletek, honnan a Punnany Massif név. Engem inkább az érdekelne, miben nyilvánul meg a jelentése: nőket kedvelő csoportosulás. Azon kívül, amire elsőként mindenki gondol, szerettek például a kedvükben járni, udvarolni, netán romantikusan dalt szerezni nekik?
- Ilyen is előfordult már. Magamat nem tartom romantikusnak egyáltalán, ellenben nyilván mindenkinek vannak érzelmei. Tehát e mögött a karakter mögött is van egy érzékeny ember. Érzékeny vagyok a világra. Kettőnk közül inkább Roland az érzelgősebb a nők tekintetében. Ő az, aki sokkal többször szeretne visszaköszönni a témákban a férfi-női kapcsolatokra. Én annyira nem élem bele ebbe magamat.
Felcser Máté.
"Kell a szignó, na meg egy közös fotó/ Betagelhetsz, csak hadd igyam meg a sörömet… Ismeretlen haverom a sok közül – most ki legyen?/Néha tömegben is olyan, mint egy lakatlan szigeten" – néhány sor a Kopoggyá című számotokból. Vagy félszázan szerettek volna pózolni veled ma is közös fotón. Cigis dobozt írattak alá, folyamatosan záporoztak feléd a koncert után a kérdések. Az ismertség mennyire változtatta meg az életeteket? Mennyire terhes a figyelem?
- Nem olyan hirtelen jött az ismertség. Nem az volt, mint például egy Megasztárosnál, hogy egyik napról a másikra ismeri egy ország. Ezt a karriert mi építettük ki magunknak. Lineárisan növekedő volt a folyamat, nem hirtelen sokan köszöntek ránk, vagy vettek észre, kértek egy fotót, hanem egyre többen és többen. Így bele lehetett szokni. Olykor terhes, de nem ez a jellemző. Jó dolog, hogy alapvetően bizalmat szavaznak nekünk az emberek.
Jó is, hogy említed: lineárisan. Ha egy diagramban kellene lerajzolnod, hol tart most a zenekar, hogy nézne ki?
- Nem tudom, meddig lehet eljutni ezzel. Szerintem, az ország méreteiből fakadóan még ha nagyon jól és kitartóan is csináljuk, akkor sem lehet tovább menni Magyarországon mint a Tankcsapda, vagy mint Ákos. De persze lássuk meg, ki tudja mit hoz a jövő...
Idén tíz éves a zenekar. Hogy emlékszel vissza az elmúlt időszakra?
- Pontosítanék: tíz éve találtuk ki, hogy legyen egy ilyen produkció, de az első lemezünk 2006-ban jelent meg. Készül egyébként most egy rövidfilm, amiben a saját szavainkkal mondjuk el, hogy hogyan jártuk be ezt az utat, talán a legjobb ha azt ajánlom annak, akit érdekel a téma.
Készül a negyedik lemezetek, de már eddig is rengeteg slágerrel, fülbemászó dallammal örvendeztettétek meg a közönséget. Sokak nagy kedvence az „Élvezd". Én egy lovas kiránduláson hallottam először. A szuper élmény számomra összekapcsolódott a dallal. Mi ihlette, milyen élményetek, történetetek kötődik hozzá?
- Nagyon régóta hevert a zenei alap nálam. Aztán mondtam Rolandnak, hogy most már csináljunk vele valamit. Ültünk, és arról beszéltünk, hogy próbáljunk meg pozitív érzéseket átadni, amit ez a dallam generál bennünk. Azt szerettük volna, hogy aki meghallgatja, plusz energiát kapjon, új erőt az élethez. Rájöttünk, ennyi a mottó: „Élvezd!" Egyébként a világ leggyorsabban elkészült dala. Három óra alatt megvoltunk vele. Persze a zenei alap elkészítése tovább tartott. Emlékszem, Sopronban voltunk a Voltfólió Fesztiválon. A menedzserünknek valamiért nem volt jó kedve. Mondtam neki, hogy csüccsenjen be a kocsiba, elindítottam a számot. Rögtön feldobódott, és azt jósolta, ebből sláger lesz.
Hogyan születnek a dalok? Van rituáléja a folyamatnak: összeültök sörözni, vagy csak leírjátok, ahol eszetekbe jut?
- Teljesen külön működik a folyamat: Roland megírja a szöveget, én a dallamot. Nagyon sokan a szövegeinket szeretik, de én úgy gondolom, hogy abszolút nem ez az ereje a dalainknak, hanem a refrén az, amit először megszeret az ember. Azok a részek, amiket lehet dúdolni, üvölteni, kántálni. Általában egy nagyon erős vezérdallam köré írjuk a mondanivalót. Témaköröket tekintve mindig is fontos, hogy ne magunkról szóljon a dal. A legtöbb magyar hipp-hopp-os, rappes dologban arról van szó, hogy „én vagyok a jó, a menő, meg az erős, meg nyomorban élek". Nálunk az a vezérelv, hogy egy ember, aki hallgat minket, érezze magáénak a dalt. Ha nem magunkról írunk, hanem olyan dolgokról, amik amúgy megtörténnek mindenkivel a világban - tükörképet adhat.
Punnany Massif.
Egy ideje élőzenei háttérrel lép fel a Punnany Massif. Előny vagy hátrány, hogy többen lettetek?
- Hátránya csak annyi, hogy pont tízen vagyunk, ami nem fér be egy 9 személyes buszba. Ezért ketté osztódik a brigád. De most már, hogy fényesünk, hangosítónk, meg turnémenedzserünk is van, sehogy sem férnénk be egy járatba. A próbák összeszervezése is elég sok időt vesz igénybe. Sajnos vagy nem sajnos, de én tipikusan nagyon sokat hepciáskodom, elég kritikus vagyok, de csak azért, mert próbálom részletesen kidolgozni a dolgainkat. Sok a munka, készül a negyedik lemezünk: számleadások, határidők… Nagy a nyomás, a felelősség.
Hogyan lazítasz? Mivel töltöd a szabadidődet?
- Igazából nem nagyon van szabadidőm. Ha mégis, azt a barátaimmal töltöm, sokszor Budapesten. Abszolút társasági ember vagyok. Ha nem bulizok, vagy a haverokkal lógok, akkor otthon zenét írok. De most például elkezdtem nézni a Trónok harcát. Az első évadot már le is pörgettem.
Beszélgettem a turnémenedzseretekkel, aki azt mondta, szeretitek minimum 24 órával az interjú előtt látni a kérdéseket, sokan esnek ugyanis abba a hibába, hogy még mindig arról faggatnak, mikor alakult a zenekar, vagy hogy miért ez a nevetek. Magyarán szólva sok az érdektelen kérdés. Ha Felcser Máté kérdezné Felcser Mátét, miről tenné?
- Például, hogy mi a kedvenc akkordom.
- Mi az?
- Emaj7, és minden dalt A-ban írok... Vagy azt kérdezném, meddig akarom ezt csinálni?
Meddig tervezed?
- Holnapig. (nevet) Nem tudom.. ameddig megy. De szerintem nem ez lesz az a pálya, amin megöregszem, az tuti. Zenét szívesen szerzek, de idővel szeretnék háttérben maradni. Nem vagyok feltétlen színpadi ember, sokkal jobban érdekelnének filmzenék, vagy a filmzeneszerzés. Például operaszerzéssel is szívesen foglalkoznék, de abból is megválogatnám, hogy mi az, amihez hozzányúlok.