2022.08.19. 07:00
A kereszténység és a haladás szolgálatában
Sík Sándor katolikus pap, piarista szerzetes, költő, műfordító, irodalomtörténész, akadémikus, a szegedi egyetem egykori professzora a huszadik század katolikus irodalmának egyik legjelentősebb képviselője volt. Államalapító első királyunkról, Szent Istvánról több művében is megemlékezett. Erről kérdeztük Miklós Péter eszmetörténészt.
Sík Sándor szerint Szent István ünnepe nem csak a magyarok ünnepe. Archív fotó: Török János
Fotó: Török János
– Mivel számos műfajban alkotott rendkívül igényes és változatos stílusban, eltérő alkotói eszközökkel és módszerekkel közelített Sík Sándor Szent István alakjához. Egyszerre érdekelte úgy, mint a magyarság sorsát egy évezredre meghatározó történelmi személyiség és úgy is, mint a katolikus egyház szentje, akinek életútja és cselekedetei morálisan nagyra értékelhetőek és egyben erkölcsi példaként szolgálnak a hívek számára – mondta el lapunknak Miklós Péter címzetes egyetemi tanár.
Tragédia három felvonásban
A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatójától tudtuk meg azt is, hogy Sík egyházi énekes és imakönyvek szövegein is dolgozott, így a templomokban éneklő hívek ajkán is felhangzottak a Szent István tiszteletére írt művei. Az eszmetörténész külön kiemelte Sík Sándor István király című színművét, amely a szerző műfaji meghatározása szerint „tragédia három felvonásban”.
– A dráma első királyunk utolsó óráinak történéseit dolgozza fel. Történelmi alapokon nyugszik ugyan a történet, de írója nem törekedett a történeti hitelességre, ezért számos fiktív szereplő és esemény íródott le benne. A darab célja az volt, hogy bemutassa a fiúutód nélküli haldokló uralkodó politikai és spirituális útját addig, amíg végül föl nem ajánlja országát Szűz Máriának, és közvetlenül elhunyta előtt Jézus Krisztus édesanyja szobrának lábához nem helyezi a koronáját. A katolikus hagyomány szerint Mária azóta is Magyarország égi pártfogója, latinul Patrona Hungariae, akinek alakja középkori és újkori pénzérmeinken is megjelent évszázadokon keresztül – mutatott rá Miklós Péter.
Főszerepben az első főpásztorunk
Hozzátette, a színművet először az 1930-as években mutatták be nagy sikerrel, de a rendszerváltozás után is többször műsorra tűzték a színházak, sőt tévéjáték is készült belőle Esztergályos Károly Balázs Béla-díjas színházi- és filmrendező forgatókönyve alapján és rendezésében 1992-ben.
Fontos szereplője a drámának a Szeged-Csanádi Egyházmegye első főpásztora és jelenlegi védőszentje, Szent Gellért püspök is, aki lelkileg támogatja az uralkodót utolsó óráiban, és ő a darab utolsó megszólalója is.
Ünnepe az egész emberiségnek
Sík Sándor Szent István király ünnepén címmel 1955-ben írt történelmi esszét, amelyben a következőket fogalmazta meg: „Szent István ünnepe nem csak a magyarok ünnepe. Ünnepe az egész kereszténységnek, hiszen ő az első európai uralkodó, akit az egyház szentté avatott. Ünnepe az egész emberiségnek: a haladásnak, amelynek egy nagy jövőjű és nagy tehetségű fiatal népet állított szolgálatába; a kultúrának, amelynek fenyegető ellenségéből egyszer s mindenkorra harcos védelmezőjévé és lelkes továbbvivőjévé nevelte nemzetét”.
Szent István és Szűz Mária, mint Magyarország védőszentjeinek közös tisztelete jelenik meg Sík 1938-ban, az első magyar király halálának ezredik évfordulójára írt, Szent István-himnusz című versében, amelynek örökérvényű sorai rímelnek az István király című dráma befejezésére: „Dicsőséges koronádat Máriának felajánltad. Ő vigyáz azóta ránk, Nagyasszonyunk, Szűzanyánk”.