2019.04.13. 13:50
Erődítések a megyében: Csongrádon még mindig keresik, Óföldeákon házasodnak benne
Ha vár, akkor Szeged - gondolnánk, ám több olyan erődítés is van a megyében, ahol megérint minket a középkor. Némelyikről ugyan nem tudjuk, hol állt, de egy jó kirándulást bármelyik megér, legyen egykori földvár vagy erődtemplom.
Csongrád megyét nem éppen középkori várairól ismerik, pedig több pontján is nyomot hagyott a történelem. Némelyik épület még áll - legalábbis egy része -, van, amelyikről csak feljegyzésekből tudunk. A megye neve is fekete várat jelent az egyik értelmezés szerint, és éppen a névadó városhoz kötődik a legérdekesebb, és -megfoghatatlanabb emlék. A vár, amely szőrén-szálán eltűnt.
Vár állott, most földkupac - vagy annak is a hűlt helye
A csongrádi vár körül sok a bizonytalanság, jegyezte meg Törőcsik István régész, az SZTE doktorandusz hallgatója, akit a megye ismert vagy elfeledett középkori erődítéseiről kérdeztünk. Elmosta a Tisza, ráépült a város: kettő a teóriák közül. A szentesi Várhát területén találtak Árpád-kori kerámiákat, de az erődítés kézzelfogható nyomai nem kerültek elő. A teóriákat és a kapcsolódó kutatásokat a Tanulmányok a csongrádi Feketevárról című kötet tartalmazza. A vár több forrás alapján is biztosan létezett, mégis nyomtalanul eltűnt, ami ritka - mondta a szakértő.
Ráadásul két várról is beszélünk: a források alapján biztosra vehetjük, hogy állt itt vár az Árpád-korban, és állt a török korban egy palánkvár is. A török kori palánkot a Tisza innenső partján, a Belsőváros környékén építették fel; de egyáltalán nem biztos, hogy ráépült a régi várra, ami a tatárjárás után elnéptelenedett. Nem is építették újjá, Szeged lett az új központ, átvette Csongrád feladatait. A városban járva tehát még az is lehet, hogy egy réges-régi vár maradványai fölött sétálgatunk.
Nem messze Csongrádtól működött a török megszállás idejében egy másik palánkvár is. A változatosság kedvéért ezt sem találják. Mivel az akkori Tömörkény még nem a mai helyén állt, talán inkább Csanytelek közelében lenne érdemes keresni a várat, bár nem sok értékelhető emlék maradhatott meg a helyszínen. A török kori emlékekből, bár időben nem esnek annyira messze, nagyon sok elveszett. Ez annak is köszönhető, hogy gyakran amolyan "rakjunk össze gyorsan valamit" jelleggel készültek a kisebb erődítmények.
A Tisza és a belefolyó Körös Csongrádnál. A régi várat akár a Tisza is elmoshatta - annyi biztos, hogy létezett, de nyomtalanul eltűnt. Fotó: Ötvös Sándor
A 11-13. századi ispáni várak esetében a fagerendákból kazettákat vagy rácsszerkezetet ácsolnak, és ezeket töltik ki földdel esetleg - ahol van - kővel. A palánkfal két párhuzamos sorban leásott és vesszőfonattal összekötött cölöpsorból áll, a két cölöpsor közét töltik ki földdel. Az anyag mindkettőnél jellemzően fa és föld, a földet tartó faszerkezet alapvetően más. Az elhagyott palánkok faanyagát tüzelőnek, de épületfának is elhordhatták, ezek valószínűleg keményfából (szil, tölgy) készültek, száz-kétszáz évet gond nélkül kibírtak. A palánkok eltűnése után a földkupac maradt, ami csak egy ideig észrevehető. A tömörkényi palánkvár helyén most akár egy szántó is lehet.
Isten házában őrködött a török
A szeri monostor története szintén az Árpád-korba nyúlik vissza - sőt, a honfoglalás idejére. Szer ugyanis a Bor-Kalán nemzetség központja volt, amely magát Ond és Ete leszármazottainak vallotta. Több utcás, nagyobb kiterjedésű mezőváros is állt itt egykor, az első templomot pedig, írja a varak.hu a Szer monostora és kora című kötet nyomán, István kora óta többször bővítették és átépítették. 1233-ban említik először oklevelek az Alföld egykor legjelentősebb vallási központját, a tatárjárás során lerombolják, de kisebb méretben újjáépítik. A mezőváros aztán a török uralom alatt elnéptelenedik, mondhatjuk úgy is, hogy nem a lakosság szabad akaratából: "kit levágának, kit elvivék az szegénységbe".
Minden évben a szeri monostor romjain tartják meg a szobori búcsút. A monostor egykor az Alföld legjelentősebb vallási központja volt. Fotó: Frank Yvette
- A szeri török erődítési kísérlet idején a mezőváros még lakott volt, és a monostor falai is többnyire álltak. A csongrádi és tömörkényi palánkok ugyanúgy a szegedi vár előretolt helyőrségei voltak, csak kissé távolabb Szegedtől, a csongrádi tiszai átkelőhely közelében, hogy annak védelmét, ellenőrzését is ellássák. A szeri helyőrség fekvése folytán e pluszfunkciót nem tudta biztosítani. Helyőrségét az 1560-as évekre - amikortól a zsoldjegyzékek ránk maradtak - már kivonták
- magyarázta Törőcsik István. A tömörkényi vár létezéséről a török által szorgalmasan vezetett listákból tudunk.
- Rablók ellen fellépni, helyben nyomatékot adni a török hatalmának - ezek a kisebb erősségek erre szolgáltak. Védekezni nem tudtak, de ha meglátták közeledni a porfelhőt, a királyi zászlót, 2-3 tarackot elpukkantottak, aztán lóhalálában bevágtattak a szegedi várba.
A különleges emlék feltárt romjainál ma gyógynövénykert is működik. Vallási funkcióját sem veszítette el örökre: minden évben itt tartják a szobori búcsút.
Vásárhely legrégebbi műemléke
A törökök több kicsit is védhetőnek ítélt monostort építettek ki palánkvárrá. Bár Szer monostorát a törökök tették egy időre katonai objektummá, az Alföldön sok helyütt már az Árpád-korban összefonódott az erőd és a templom funkciója. Törőcsik István elmondása alapján ekkoriban előszeretettel építettek úgynevezett refugiumokat, kisebb menedékeket, amelyeket csak veszedelem idején használtak. Behúzódtak, próbálták védeni. Gyakori volt az is, hogy a templomot erősítették meg. Ezek a menedékek végül nem védték meg a népet a tatároktól, és sok el is pusztult a tatárjárás után. A török korban aztán kitakarították az árkokat, megerősítették a sáncot, az erődítést - az erődtemplomok az Alföldön viszonylag sokáig megmaradtak. Gondolta volna, hogy Várhelyen is volt egy?
Hódmezővásárhely legrégebbi műemlékét is az erődtemplomok közé sorolják. Fotó: MTI/Rosta Tibor
A fal egy része még mindig áll a református ótemplomnál, amely a város legrégebbi műemléke, 2012-ben újították fel. A rendszerváltás környékén régészeti feltárást is végeztek. A templom köré az 1700-as évek közepén gróf Károlyi Sándor lőrésekkel ellátott falat húzott fel. A szakértőtől megtudtuk, hogy nem történt ez ok nélkül: még a 18. században is volt tatár betörés, és a rácjárások ellen is védekezni kellett a Rákóczi-szabadságharc alatt. Emiatt a Tiszántúlon ezeket az erődítéseket fenntartják, karbantartják, megbecsülik.
Nem tudni pontosan, mikor épült a hódmezővásárhelyi erődtemplom. Az óföldeákinak viszont, amely - igaz, nem eredeti formájában, de - ma is áll, a 15. századra keltezik a középkori magját. Valamivel később húzhattak köré védőfalat, írtuk tavalyi cikkünkben. Az Alföldön korábban, a tatárjárást kivéve, nem volt igazán szükség várakra, erődítésekre, de az 1430-as években már a Dél-Alföldet is érintették a török betörések. 150-300 kilométerre is behatoltak magyar területekre portyázni.
Szibériában fogadta meg, hogy helyreállítja
- Ahogy a 19. században kinézett, senki sem látta volna meg benne a gótikus templomot - említette az óföldeáki erődtemplom kapcsán Törőcsik István: még magtárként is használták egy ideig az épületet, mielőtt megkapta mai külsejét. Megírtuk korábban: a falu a 16. század végére elnéptelenedett, templomát 1723-ban építették újjá. Százharminc év múlva, amikor Földeákot elpusztította a Maros és a Tisza, a templom felszerelését átvitték az új földeáki templomba, ezt pedig magtárrá alakították. Az ófalu azonban újból benépesült.
A varak.hu-n találtuk a leírást, miszerint a templom eredeti gótikus boltozatai elpusztultak, a XVI. század elején a templomot síkfödémmel fedték be. Az 1528 táján még sík födémű hajót még beboltozták, ennek leomlása után a XVIII. században kazettás famennyezettel fedték be.
1990-99 között műemléki régészeti kutatások zajlottak az erődtemplomnál, amely később is került cudar állapotba: hamarosan felújítják, mert alulról, felülről is vizesedik.
Felújításra vár a 15. századi óföldeáki erődtemplom - viszontagságos a sorsa, még magtár is volt. Kedvelt esküvői helyszín, hamarosan felújítják. Fotók: Kuklis István
A templom kedvelt esküvői helyszín, a fővárosból is jöttek már ide esküvőt tartani. A díszkivilágítást azonban színesfémtolvajok tönkretették, a villámhárítón felmászva leszedték a vörösréz ereszcsatornákat is, félmilliós kárt okoztak. Az erődtemplom felújítására az egyház 83 és fél millió forintot kapott, nemsokára megkezdődik. Valamivel kevesebb mint száz éve, 1923–24-ben helyreállították az épületet, ugyanis az akkori földbirtokos, Návay László ezt fogadta meg hétéves szibériai hadifogsága alatt.
Börtön volt, nem középkori vár
A Dóczy család udvarházának helyére épült erős, fallal körülvett várkastély az 1500-as években, miután Dózsa leromboltatta az udvarházat. A Dóczyak után a Paksy család birtoka lett, de a szentesi csata után Szegvárt elpusztították a legyőzött törökök, és onnantól jó ideig csak szegi pusztaként emlegették a helyi lakosok a területet. Gróf Károlyi Sándor építette újjá a romos várat, majd átalakítása után a család a vármegyének adta át: egy ideig még megyeházaként is működött, de volt polgári leányiskola is a kastélyban. - A kastély 18. századi, de ott vannak mellette a feltárt középkori falak - beszélt arról a szakértő, milyen érdekességek fogadják a kirándulót. A 18. századi kastélyba persze a Dóczy-erősség maradványait is belefoglalták, a pincét is használhatták. A folyóparti fal viszont nem a középkori vár maradványa, ahogy a helybeliek sokáig hitték, hanem az egykori megyeháza börtönéé - így mindjárt nem annyira romantikus, inkább izgalmas a séta.
A 18. századi szegvári kastélyba a Dóczy-erősség maradványait is belefoglalták annak idején. A felújított kastélyt 2016-ban adták át. Fotó: Králik Emese
Törőcsik István egy érdekességet is elmesélt: a Dóczyak birtokközpontjából került elő a régészeti feltárások során kínai porcelán is, ami az Alföldön a török korban jelent meg, és jellemzően török központokból került elő. Olvastunk egy "legendát" is a várkastély kapcsán: Ferdinánd hívei egy rövid időre elfoglalták Szegvárt is. A hagyomány szerint amikor Ferdinánd, János király és kíséretükkel a várkastély alatt elhaladtak Mezőtúrról jövet, a lábát nyíllal eltalálták a várfalról, és emiatt élete végéig sántított.
Az Alföld a török uralom előtt sűrűn lakott, a maihoz hasonló kultúrtáj volt, tanyás településszerkezettel. Szántók, gyümölcsösök vették körbe a településeket. A török hódoltság beköszöntével egy ideig még növekedett is a népesség, hiszen a földesurak elmenekültek, az adót nem szedte senki - egy ideig legalábbis. Aztán hanyatlásnak indult az Alföld, a lakosság nagy része elmenekült a törökök elől. Békésben például elkeserítő állapotok uralkodtak: eltűntek az utak, és elvadult disznócsordák garázdálkodtak.