Kultúra

2019.04.13. 13:50

Erődítések a megyében: Csongrádon még mindig keresik, Óföldeákon házasodnak benne

Ha vár, akkor Szeged - gondolnánk, ám több olyan erődítés is van a megyében, ahol megérint minket a középkor. Némelyikről ugyan nem tudjuk, hol állt, de egy jó kirándulást bármelyik megér, legyen egykori földvár vagy erődtemplom.

Farkas Judit

Csongrád megyét nem éppen középkori várairól ismerik, pedig több pontján is nyomot hagyott a történelem. Némelyik épület még áll - legalábbis egy része -, van, amelyikről csak feljegyzésekből tudunk. A megye neve is fekete várat jelent az egyik értelmezés szerint, és éppen a névadó városhoz kötődik a legérdekesebb, és -megfoghatatlanabb emlék. A vár, amely szőrén-szálán eltűnt.

Vár állott, most földkupac - vagy annak is a hűlt helye

A csongrádi vár körül sok a bizonytalanság, jegyezte meg Törőcsik István régész, az SZTE doktorandusz hallgatója, akit a megye ismert vagy elfeledett középkori erődítéseiről kérdeztünk. Elmosta a Tisza, ráépült a város: kettő a teóriák közül. A szentesi Várhát területén találtak Árpád-kori kerámiákat, de az erődítés kézzelfogható nyomai nem kerültek elő. A teóriákat és a kapcsolódó kutatásokat a Tanulmányok a csongrádi Feketevárról című kötet tartalmazza. A vár több forrás alapján is biztosan létezett, mégis nyomtalanul eltűnt, ami ritka - mondta a szakértő.

 

Ráadásul két várról is beszélünk: a források alapján biztosra vehetjük, hogy állt itt vár az Árpád-korban, és állt a török korban egy palánkvár is. A török kori palánkot a Tisza innenső partján, a Belsőváros környékén építették fel; de egyáltalán nem biztos, hogy ráépült a régi várra, ami a tatárjárás után elnéptelenedett. Nem is építették újjá, Szeged lett az új központ, átvette Csongrád feladatait. A városban járva tehát még az is lehet, hogy egy réges-régi vár maradványai fölött sétálgatunk.

Nem messze Csongrádtól működött a török megszállás idejében egy másik palánkvár is. A változatosság kedvéért ezt sem találják. Mivel az akkori Tömörkény még nem a mai helyén állt, talán inkább Csanytelek közelében lenne érdemes keresni a várat, bár nem sok értékelhető emlék maradhatott meg a helyszínen. A török kori emlékekből, bár időben nem esnek annyira messze, nagyon sok elveszett. Ez annak is köszönhető, hogy gyakran amolyan "rakjunk össze gyorsan valamit" jelleggel készültek a kisebb erődítmények.

A Tisza és a belefolyó Körös Csongrádnál. A régi várat akár a Tisza is elmoshatta - annyi biztos, hogy létezett, de nyomtalanul eltűnt. Fotó: Ötvös Sándor

A 11-13. századi ispáni várak esetében a fagerendákból kazettákat vagy rácsszerkezetet ácsolnak, és ezeket töltik ki földdel esetleg - ahol van - kővel. A palánkfal két párhuzamos sorban leásott és vesszőfonattal összekötött cölöpsorból áll, a két cölöpsor közét töltik ki földdel. Az anyag mindkettőnél jellemzően fa és föld, a földet tartó faszerkezet alapvetően más. Az elhagyott palánkok faanyagát tüzelőnek, de épületfának is elhordhatták, ezek valószínűleg keményfából (szil, tölgy) készültek, száz-kétszáz évet gond nélkül kibírtak. A palánkok eltűnése után a földkupac maradt, ami csak egy ideig észrevehető. A tömörkényi palánkvár helyén most akár egy szántó is lehet.

Isten házában őrködött a török

A szeri monostor története szintén az Árpád-korba nyúlik vissza - sőt, a honfoglalás idejére. Szer ugyanis a Bor-Kalán nemzetség központja volt, amely magát Ond és Ete leszármazottainak vallotta. Több utcás, nagyobb kiterjedésű mezőváros is állt itt egykor, az első templomot pedig, írja a varak.hu a Szer monostora és kora című kötet nyomán, István kora óta többször bővítették és átépítették. 1233-ban említik először oklevelek az Alföld egykor legjelentősebb vallási központját, a tatárjárás során lerombolják, de kisebb méretben újjáépítik. A mezőváros aztán a török uralom alatt elnéptelenedik, mondhatjuk úgy is, hogy nem a lakosság szabad akaratából: "kit levágának, kit elvivék az szegénységbe".

Minden évben a szeri monostor romjain tartják meg a szobori búcsút. A monostor egykor az Alföld legjelentősebb vallási központja volt. Fotó: Frank Yvette

Minden évben a szeri monostor romjain tartják meg a szobori búcsút. A monostor egykor az Alföld legjelentősebb vallási központja volt. Fotó: Frank Yvette

- A szeri török erődítési kísérlet idején a mezőváros még lakott volt, és a monostor falai is többnyire álltak. A csongrádi és tömörkényi palánkok ugyanúgy a szegedi vár előretolt helyőrségei voltak, csak kissé távolabb Szegedtől, a csongrádi tiszai átkelőhely közelében, hogy annak védelmét, ellenőrzését is ellássák. A szeri helyőrség fekvése folytán e pluszfunkciót nem tudta biztosítani. Helyőrségét az 1560-as évekre - amikortól a zsoldjegyzékek ránk maradtak - már kivonták

- magyarázta Törőcsik István. A tömörkényi vár létezéséről a török által szorgalmasan vezetett listákból tudunk.

- Rablók ellen fellépni, helyben nyomatékot adni a török hatalmának - ezek a kisebb erősségek erre szolgáltak. Védekezni nem tudtak, de ha meglátták közeledni a porfelhőt, a királyi zászlót, 2-3 tarackot elpukkantottak, aztán lóhalálában bevágtattak a szegedi várba.


A különleges emlék feltárt romjainál ma gyógynövénykert is működik. Vallási funkcióját sem veszítette el örökre: minden évben itt tartják a szobori búcsút.

Vásárhely legrégebbi műemléke

A törökök több kicsit is védhetőnek ítélt monostort építettek ki palánkvárrá. Bár Szer monostorát a törökök tették egy időre katonai objektummá, az Alföldön sok helyütt már az Árpád-korban összefonódott az erőd és a templom funkciója. Törőcsik István elmondása alapján ekkoriban előszeretettel építettek úgynevezett refugiumokat, kisebb menedékeket, amelyeket csak veszedelem idején használtak. Behúzódtak, próbálták védeni. Gyakori volt az is, hogy a templomot erősítették meg. Ezek a menedékek végül nem védték meg a népet a tatároktól, és sok el is pusztult a tatárjárás után. A török korban aztán kitakarították az árkokat, megerősítették a sáncot, az erődítést - az erődtemplomok az Alföldön viszonylag sokáig megmaradtak. Gondolta volna, hogy Várhelyen is volt egy?

Hódmezővásárhely legrégebbi műemlékét is az erődtemplomok közé sorolják. Fotó: MTI/Rosta Tibor

Hódmezővásárhely legrégebbi műemlékét is az erődtemplomok közé sorolják. Fotó: MTI/Rosta Tibor

A fal egy része még mindig áll a református ótemplomnál, amely a város legrégebbi műemléke, 2012-ben újították fel. A rendszerváltás környékén régészeti feltárást is végeztek. A templom köré az 1700-as évek közepén gróf Károlyi Sándor lőrésekkel ellátott falat húzott fel. A szakértőtől megtudtuk, hogy nem történt ez ok nélkül: még a 18. században is volt tatár betörés, és a rácjárások ellen is védekezni kellett a Rákóczi-szabadságharc alatt. Emiatt a Tiszántúlon ezeket az erődítéseket fenntartják, karbantartják, megbecsülik.


Nem tudni pontosan, mikor épült a hódmezővásárhelyi erődtemplom. Az óföldeákinak viszont, amely - igaz, nem eredeti formájában, de - ma is áll, a 15. századra keltezik a középkori magját. Valamivel később húzhattak köré védőfalat, írtuk tavalyi cikkünkben. Az Alföldön korábban, a tatárjárást kivéve, nem volt igazán szükség várakra, erődítésekre, de az 1430-as években már a Dél-Alföldet is érintették a török betörések. 150-300 kilométerre is behatoltak magyar területekre portyázni.

Szibériában fogadta meg, hogy helyreállítja

- Ahogy a 19. században kinézett, senki sem látta volna meg benne a gótikus templomot - említette az óföldeáki erődtemplom kapcsán Törőcsik István: még magtárként is használták egy ideig az épületet, mielőtt megkapta mai külsejét. Megírtuk korábban: a falu a 16. század végére elnéptelenedett, templomát 1723-ban építették újjá. Százharminc év múlva, amikor Földeákot elpusztította a Maros és a Tisza, a templom felszerelését átvitték az új földeáki templomba, ezt pedig magtárrá alakították. Az ófalu azonban újból benépesült.

 

A varak.hu-n találtuk a leírást, miszerint a templom eredeti gótikus boltozatai elpusztultak, a XVI. század elején a templomot síkfödémmel fedték be. Az 1528 táján még sík födémű hajót még beboltozták, ennek leomlása után a XVIII. században kazettás famennyezettel fedték be.

1990-99 között műemléki régészeti kutatások zajlottak az erődtemplomnál, amely később is került cudar állapotba: hamarosan felújítják, mert alulról, felülről is vizesedik.

 

Felújításra vár a 15. századi óföldeáki erődtemplom - viszontagságos a sorsa, még magtár is volt. Kedvelt esküvői helyszín, hamarosan felújítják. Fotó: Kuklis István

Felújításra vár a 15. századi óföldeáki erődtemplom - viszontagságos a sorsa, még magtár is volt. Kedvelt esküvői helyszín, hamarosan felújítják. Fotók: Kuklis István

A templom kedvelt esküvői helyszín, a fővárosból is jöttek már ide esküvőt tartani. A díszkivilágítást azonban színesfémtolvajok tönkretették, a villámhárítón felmászva leszedték a vörösréz ereszcsatornákat is, félmilliós kárt okoztak. Az erődtemplom felújítására az egyház 83 és fél millió forintot kapott, nemsokára megkezdődik. Valamivel kevesebb mint száz éve, 1923–24-ben helyreállították az épületet, ugyanis az akkori földbirtokos, Návay László ezt fogadta meg hétéves szibériai hadifogsága alatt.

Börtön volt, nem középkori vár

A Dóczy család udvarházának helyére épült erős, fallal körülvett várkastély az 1500-as években, miután Dózsa leromboltatta az udvarházat. A Dóczyak után a Paksy család birtoka lett, de a szentesi csata után Szegvárt elpusztították a legyőzött törökök, és onnantól jó ideig csak szegi pusztaként emlegették a helyi lakosok a területet. Gróf Károlyi Sándor építette újjá a romos várat, majd átalakítása után a család a vármegyének adta át: egy ideig még megyeházaként is működött, de volt polgári leányiskola is a kastélyban. - A kastély 18. századi, de ott vannak mellette a feltárt középkori falak - beszélt arról a szakértő, milyen érdekességek fogadják a kirándulót. A 18. századi kastélyba persze a Dóczy-erősség maradványait is belefoglalták, a pincét is használhatták. A folyóparti fal viszont nem a középkori vár maradványa, ahogy a helybeliek sokáig hitték, hanem az egykori megyeháza börtönéé - így mindjárt nem annyira romantikus, inkább izgalmas a séta.

 

A 18. századi szegvári kastélyba a Dóczy-erősség maradványait is belefoglalták annak idején. A felújított kastélyt 2016-ban adták át. Fotó: Králik Emese

A 18. századi szegvári kastélyba a Dóczy-erősség maradványait is belefoglalták annak idején. A felújított kastélyt 2016-ban adták át. Fotó: Králik Emese

Törőcsik István egy érdekességet is elmesélt: a Dóczyak birtokközpontjából került elő a régészeti feltárások során kínai porcelán is, ami az Alföldön a török korban jelent meg, és jellemzően török központokból került elő. Olvastunk egy "legendát" is a várkastély kapcsán: Ferdinánd hívei egy rövid időre elfoglalták Szegvárt is. A hagyomány szerint amikor Ferdinánd, János király és kíséretükkel a várkastély alatt elhaladtak Mezőtúrról jövet, a lábát nyíllal eltalálták a várfalról, és emiatt élete végéig sántított.

Elvadult disznók dúlták fel Békést


Az Alföld a török uralom előtt sűrűn lakott, a maihoz hasonló kultúrtáj volt, tanyás településszerkezettel. Szántók, gyümölcsösök vették körbe a településeket. A török hódoltság beköszöntével egy ideig még növekedett is a népesség, hiszen a földesurak elmenekültek, az adót nem szedte senki - egy ideig legalábbis. Aztán hanyatlásnak indult az Alföld, a lakosság nagy része elmenekült a törökök elől. Békésben például elkeserítő állapotok uralkodtak: eltűntek az utak, és elvadult disznócsordák garázdálkodtak.



























 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!