Kiállítás nyílt a 80 éves Gross Arnold tiszteletére

A január 18-ig látható tárlatról Gross Arnold az MTI-nek elmondta: a kiállításra csak tájképeket válogatott. "Hatalmas ez a terem, ezért nem éppen ideális az én kis grafikáim számára, de mivel a Természettudományi Múzeumban vagyunk, kihasználtam a lehetőséget, hogy az elmúlt harminc évben összegyűlt ásványgyűjteményemből is bemutassak néhány szép darabot" - mondta a művész, aki szerdán ünnepli 80. születésnapját.

A képekről megjegyezte, hogy bár az ismertségét a figurális alkotásainak köszönheti, most azokból nem válogatott, viszont pályájának minden állomásából hozott egy-egy képet. A művész, aki november 17-én Pro Urbe Budapest díjat kapott, felidézte, hogy szintén festő édesapjával szülőhelyén, Tordán gyakran járták a környéket és festettek. Ekkor kezdett tájképeket is készíteni. Gross Arnoldot az idén Torda díszpolgárává avatták.

Gross Arnold ugyanakkor hozzátette, bár néhány képet a kiállítás előtt "húzott át", ma már nem foglalkozik tájképekkel, szerinte ugyanis az életműve e téren "kerek egész". A művész visszaemlékezett, hogy még Barcsay Jenő is rácsodálkozott, hogyan képes egy nyomásra színes rézkarcokat készíteni. "Lassan, türelmesen" - idézte fel akkori válaszát a grafikus, aki a tárlatra néhány rézlemezt is elhozott, hogy a közönség ne csak a kész műveket, hanem a munka egyes fázisait is megismerhesse. "Aki utánam csinálja, hogy tizenkét színű rézkarcot készít egy nyomásra, arra azt mondom, ügyes" - tette hozzá Gross Arnold, aki a kiállítás megelőző sajtótájékoztatón arról is szólt, hogy a grafikusszakmának nincs meg a kellő elismertsége Magyarországon. Példaként megemlítette, hogy az az elmúlt ötven évben állami tulajdonban lévő gyűjtemény nem vásárolt tőle képet.

Gross Arnold 1929-ben született az erdélyi Tordán. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei voltak Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György, Koffán Károly, de nagy hatással volt művészetére barátja, Kondor Béla is. Az 1950-es években alakította ki egyéni stílusát, s azóta készíti mással össze nem téveszthető, a szivárvány színeiben pompázó rézkarcait, melyeken egyetlen négyzetmilliméter sem maradhat szabadon. Munkásságát kétszer ismerték el Munkácsy-díjjal, 1995-ben tüntették ki Kossuth-díjjal.