2009.06.04. 21:25
Egy igazi ellenzéki képviselő megcsinálná
Több mint négy napja nem élnek a lehetőséggel. Pedig ennél könnyebben aligha lehetne népszerűséget növelni, cselekvést, ha úgy tetszik dógozást imitálni. Jó, nem bánom a végén lehet egy teljesen értelmetlen sajtótájékoztatót is tartani.
Hétfő óta Szegeden sem lehet már csak úgy bárhol rágyújtani (taps a közönség soraiban), konkrétan, és az ismétlés kedvéért: a tömegközlekedési eszközök megállóiban, a temetőkben, az oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális intézmények és a templomok bejárata előtt tilos pöfékelni. A rendelet megszegőivel szemben a körülbelül egy hónapnyi türelmi idő lejárta után a közterület-felügyelők 30 ezer forintig terjedő szabályértési bírságot fizettetnének. Állítólag nem ez lesz a fő feladatuk, már a bagósok megbírságolása, de ha rajtakapnak valakit, akkor elvileg Molnár László, a városüzemeltetési iroda vezetőjének szép szavával „a rendeletnek megfelelően járnak majd el.” Ami üdvözlendő, persze.
Ám a dohányzási tilalomról csak jobbára a város határában, az utak mentén tájékoztatják a cigarettázókat, a „tetthelyeken” viszont nem, merthogy drága a tábla kihelyezése, a legyártása még inkább, meg különben is.
És akkor most elérkeztünk oda, ahol egy valódi ellenzéki képviselő lépne. Megmutatná. Majd ő!
Venne egy laminálót, két csomag A/4-es papírt, hogy biztosan elég legyen, majd írna egy elegáns szöveget, amivel felhívná a dohányosok figyelmét arra, hogy azért olvassa ezt a figyelmeztetést, mert olyan helyen tartózkodik, ahol tilos a dohányzás. Lefordíttatná angolra, németre, franciára, szerbre és románra, majd miután kinyomtatta és belaminálta a szöveget, nyakába venné a várost, végigjárná a megállókat, a játszótereket satöbbit és kiragasztaná, -szegelné.
A papír aljára odaírhatná apró betűvel a nevét, elérhetőségét, és hogy ezt az egészet önszorgalomból, satöbbiből csinálta. Két-három nap múlva aztán végig kell járni a várost, ellenőrizni, mennyit graffitiztek, téptek le. Tehát melós egy picit a dolog, de megérne, az tuti.
Ugyanis ha az értelmes járókelő elolvassa a szöveget, akkor pártszimpátiától függetlenül biztos azt gondolja majd, végre! Valóban tett(ek) valamit értünk!
Aztán jöhet a sajtótájékoztató is akár, melldöngetéssel, számlamutogatással, miszerint nem kellettek ide milliók csak néhány (tíz)ezer forint meg egy kis akarat.
Csak ehhez rendes ellenzéki képviselő is kéne, aki észreveszi, kihasználja az ilyen alkalmakat, és nem sajnálná az időt, a fáradságot, hogy meg is csinálja. Van ilyen?
Az illusztrációt Frank Yvette kolléganőm készítette. Köszönet érte!
