Makó és környéke

2007.06.04. 16:19

Egész városrész őrzi Trianon emlékét Makón

Nem találtunk a közvetlen Trianon után Makóra települtek, illetve leszármazottaik közül senkit abban a városrészben, ahol sok utcanév őrzi a határon túli területek nevét. A város, amely kis híján Romániához került annak idején, jóra és rosszra is emlékezhet a békediktátum évfordulóján.

Szabó Imre

Trianon egyszerre hozott Makónak jót és rosszat – mondja a nemzeti tragédiáról [namelink name="Tóth Ferenc"] nyugalmazott múzeumigazgató, aki – mint Makón tartják – a legtöbbet tudja a város történetéről. Közvetlenül Trianon után nagyon sok értelmiségi érkezett az elcsatolt területekről, akik aztán megpezsdítették a város szellemi életét. Ilyen volt például József Attila egykori gimnáziumi tanára, Galamb Ödön, vagy a polgári leányiskola igazgatója, Broda Béla és Bronner Ödön járásbírósági elnök. Érdekes, hogy megérkezésük után egy ideig vagonokban laktak, később kaptak csak lakást. Trianont követően Makón ráadásul nem csak a kulturális élet pezsdült meg: beruházások indultak, többek között új híd épült, középületeket emeltek vagy bővítettek a csanádi megyeszékhelyen. A város lélekszáma is felduzzadt, bár ez hosszabb folyamat volt, nem köthető napra pontosan Trianonhoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy akkor kis híján Romániához került a város – végül itt maradt, de az ország peremére szorulva hanyatlásnak indult.

Makón a legtöbb utca Vertántelepen őrzi az egykor Magyarországhoz tartozott területek nevét: van itt Kolozsvári, Kassai, Temesvári utca, de Hargitai és Székely is. Nem véletlenül, hiszen a városrész területén éppen a Trianont követő ínséges időkben kezdeményezte itt négyszáz szerény küllemű, de takaros ház felépítését a szegények, mindenekelőtt az elcsatolt területekről érkezett családok számára Vertán Endre vármegyei főjegyző.

A városrészben azonban mi már nem találkoztunk az egykori áttelepültekkel, vagy azok leszármazottaival, pedig nem csak sok utcabeli időssel beszéltünk, de például az időszakot is kutató [namelink name="Halmágyi Pál"] múzeumigazgatóval is. Az itt új otthonra leltek nyilván meghaltak már, gyermekeik, unokáik pedig szétszóródhattak.

Az 1920-as évek végén épült apró házak közül azonban nagyon sok megvan még a városrészben. Ilyenben lakik a hatvankilenc esztendős özvegy Bráj Sándorné is, aki harminchat esztendeje költözött a városrészbe – amúgy tősgyökeres makói. Otthonának, mint mesélte, sok gazdája volt az ő érkezése előtt. Hogy volt-e köztük, aki az elcsatolt területekről érkezett, nem tudta megmondani, mint ahogy olyan időst sem tudott az emlékezetébe idézni, aki ilyen lett volna. Ugyanakkor laknak errefelé néhányan, akik a mai Romániából jöttek át Makóra – csak épp nem Trianon után. Ilyen például Brájné menye, Lelik Mária is, aki ’89-ben érkezett – most Brájné fiával és tizenegy esztendős kislányukkal él a Tátra utcában.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!