A rákkal viaskodó makói mentőtiszt a labdarúgó Eb-n

Most jelentkezett önkéntesnek, egy hétig Bécsben látta el a súlyosan sérült szurkolókat. A minap jött haza. Azt mondja, az ő mérkőzése még tart, de most már egész jók az esélyei a győzelemre.

Szabó Alajosról legutóbb akkor írt az újság, amikor a makói önkormányzat kitüntette a mentőállomás egész közösségét. A vezető mentőtiszt akkor arról is beszélt, hogy számukra a mindennapi stressz olyan teher, amelynek feldolgozására igenis oda kell figyelni. Neki például azt javasolta az orvosa, válasszon valamilyen hobbit. Alajos így lett horgász, és annyira megszerette ezt a sportot, hogy később országos versenyekre is járt.

– Azt hiszem, hamarabb kellett volna elkezdeni – állapítja meg most fanyar mosollyal. Ő kérte, hogy találkozzunk. Mindenképp szeretné elmondani azoknak, akik hozzá hasonló betegséggel küzdenek, hogy tessék fölkelni az ágyból, amint lehet, tervezni, kitűzni valami célt, dolgozni. Ha kell, utazni, mert segít. Ez pedig színtiszta kémia: aki gyógyulni és élni akar, annak a szervezetében olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek tényleg segítik a gyógyulást.

Szabó Alajos: Igen, kalandvágyból mentem, de erre szükségem volt.
A szerző felvétele
Alajos ötvenéves, három lánygyermek édesapja, csaknem harminc éve mentős. Komoly betegségekkel került szembe nap mint nap, de ő maga sohasem szorult segítségre. – Tavaly aztán egy munka-egészségügyi szűrővizsgálaton észrevettek a tüdőmben egy női ökölnyi árnyékot, a jobb felső részen. Nem nagyon részletezték, mi ez, de én természetesen tudtam mindent. Április 13-án megműtöttek, a beavatkozás szerencsére sikerült, nem is kellett kivenni a teljes jobb tüdőmet. Ezután rám is az ilyenkor szokásos, megterhelő kezelés várt, ami a többi rákos betegre. Én is ugyanolyan nehezen viseltem. Ráadásul a kórházi ágyon nem lehet csinálni semmit, még olvasni sem. Hiába vittem be a Bűn és bűnhődést Dosztojevszkijtől, ott nem nagyon boldogultam vele. Persze, tudtam én enélkül is, mi volt a bűnöm: az, hogy dohányoztam. Azonnal eldobtam a cigit.

Felesége, családja nagyon sokat segített és segít, de Alajosnak a kezelések idején is nagyon hiányzott a munkája. Muszáj volt valamit csinálni. Ezzel magyarázza, hogy amikor közeli rokonok karamboloztak Törökországban, azonnal kocsiba ült, és ment értük. – Elismerem, volt ebben kalandvágy is, mint ahogy a legutóbbi döntésemben. De ez természetes emberi tulajdonság. Azért szembe kellett nézni a tényekkel: miután a tüdőm nem egészséges, nem tudok gyorsan fölszaladni a betegért a negyedik emeletre. Rokkantnyugdíjas lettem. Egy barátom révén kerültem kapcsolatba azzal az önkéntes csoporttal, amely részt vesz a háromhetes svájci–osztrák rendezésű futball Európa-bajnokság egészségügyi biztosításában a szamaritánus mentőszervezettel. Én az első héten voltam szolgálatban, Bécsben, a Fan Zone nevű övezetben, itt a szurkolók óriás kivetítőkön nézik a meccseket.

Ahol ötvenezer ember gyűlik össze egy este, és – a tudósítások szerint – százezer liter sör fogy el, ott a nagy számok törvénye alapján gyakran előfordul sérülés. Elő is fordult – erről olvashattunk az újságban. Alajos ott is szolgált, ahol a legsürgősebb ellátásra szoruló sérülteken kellett segíteni. – Németül nem beszélek, de tökéletesen megértettük egymást, hiszen a mi szakmánk közös nyelve a latin. Mindez szakmai tapasztalatszerzésnek sem volt utolsó – bár nem mentőzhetek többé, nekem mégis sokat jelentett.

Horvát szurkolók ünnepelnek a németek legyőzése után. Ahol több ezren vannak,
és folyik a sör, ott előbb-utóbb szükség van a mentőkre. Fotó: MTI
Alajos nem hívő. Gyerekkorában viszont a családdal rendszeresen járt misére. Amikor a Stefanplatzon sétált, bement a katedrális kapuján, és benn maradt, amikor elkezdődött a déli mise, és a turistáknak távozniuk kellett. – Ha lenne bennem meggyőződés a vallásos hit iránt, ez talán meghatározó élmény lett volna. De így is jólesett ott lenni, mert mintha értettem volna a nyelvet, mindig pontosan tudtam, mi következik, hogy mikor kell letérdelni és fölállni.

Mi a következő cél?

– Szeretnék teljesen meggyógyulni. Az én mérkőzésem ugyanis még nem ért véget. De most már egészen jók az esélyeim a győzelemre.

A spanyolokért szorít

Szabó Alajos a többi európai mentőst is láthatta munka közben. – Nekünk egyáltalán nincs szégyenkeznivalónk, ami a fölkészültséget, a hozzáállást és a talpraesettséget illeti. Legföljebb a felszerelések és a ruhák korszerűbbek ott. Pontos térképeket, tájékoztatókat kaptunk, szabadjegyet az összes tömegközlekedési eszközre, fürdőbérletet, egy szabadnapot, városnézést szerveztek számunkra az osztrák kollégák. Ugyanolyan zsömlés szendvicset ettünk, mint a Rex felügyelő című filmben a nyomozók. – Egyik kislánya révén a spanyoloknak szurkol. – Hoztam haza pólókat, sapkákat is, még időben vásároltam be: a kollégáim pár nap múlva már alig találtak valamit a boltokban.