A bogárzói templom új kapuja

Folytatódik a mára már lényegében teljesen elnéptelenedett makói tanyavilág egyik központjának számító bogárzói templom felújítása. Mint korábban megírtuk, az idén épp száz esztendeje, 1907. szeptember 1-jén Páduai Szent Antal tiszteletére felszentelt 8 méter széles, 14 méter hosszú, 17 méter magas toronnyal ellátott, egyszerű stílusú, az idő által megviselt templom felújítása érdekében egy makói pedagógus házaspár, Puruczky József és felesége indított közadakozást, tanári pályafutásuk ugyanis a szomszédos kis iskolában indult.

A gyűjtésnek – no meg az egyház és az önkormányzat támogatásának – köszönhetően mostanra sikerült kijavítani a tetőt, kicserélni az ereszcsatornát, kifesteni a templombelsőt és restaurálni a stációképeket – ez azonban csak a nagy munka kezdetét jelentette.

A folytatás: [namelink name="Szűcs Gábor"] – ő az a fiatal makói asztalos, aki a képeket rendbe hozta – édesapjával, Szűcs Mihállyal együtt új, erős kaput készített az épületnek. Nem is egyet, kettőt – hátsót is. Mint műhelyében megtudtuk, a kapuk Németországból származó toldásmentes borovi fenyőből készültek, a famunkát tekintve mintegy tíz nap alatt. Kakuja János lakatosmester jóvoltából az eredetivel küllemében megegyező nagy, 6,8 centi vastag bejárati kapu küszöbje rézborítást is kapott, emellett három zárat szereltek bele a biztonság érdekében. Hogy meddig tart ki? Ha nem rongálják és három-öt évenként a szükséges felületkezelésről is gondoskodnak majd, hetven-nyolcvan, de akár száz esztendeig is – mondta el lapunknak a fiatal szakember.

A kedd reggel a helyükre kerülő kapuk faanyaga egyébként több mint kétszázezer forintba került. Ezt a közadakozásból összegyűlt pénzből fizették ki, ám a munkáért [namelink name="Szűcs Gábor"] és édesapja nem kért egy fillért sem. [namelink name="Szűcs Gábor"] nem gyakorló hívő, nem ezért segített – egyszerűen megindította a Puruczky házaspárnak a lapunkban is közzétett felhívása.