Elindult a pótnagyik hagyományos tábora, ahol egész nap jó a hangulat

– A legjobban azt szeretem, amikor kézműveskedünk – mondta a 10 esztendős Lehn Hanga Alíz, aki idén harmadszor vesz részt a pótnagyik makói táborában. Meg is mutatta, mit készített eddig: varrt egy táskát, illetve összeállított szilikon hajgumikból egy nyakpántot. Idén a mamákkal közös délelőtti torna tetszett még neki, és nagyon várja a kutyás bemutatót, mert nagy állatbarát, de a többi programon is szívesen vesz részt. Amikor felkerestük a tábort, épp egy másik kislány haját fonta be nagy odaadással.

– A nyári szünet többi részét általában azzal töltöm, hogy a barátnőimmel focizok, vagy a fürdőbe járok – tette hozzá.

Megírtuk, a pótnagyik ingyenes táborát idén ötödször rendezik meg. Heti váltásban, négy csoportban összesen 120 szerény körülmények között élő, illetve nagycsaládos gyereket látnak vendégül egy hónapon át a régi városháza épületében. Az élelmezést támogatók – vállalkozások, magánemberek – jóvoltából oldják meg, így az iskolák ajánlásai alapján kiválasztott gyerekek szüleinek nem kell fizetniük érte. A segítők között természetesen ezúttal is ott van a város önkormányzata.

Mint a tábor fő szervezője, Bakacsi Pálné, azaz a lapunk által Az év embere díjjal kitüntetett Margó néni többször elmondta, a cél az, hogy közösségben, szerető nagymamák körében tölthessenek el egy hetet azok, akik fizetős táborba vagy nyaralásra valószínűleg nem jutnának el. Az ötlet egyszerű és az országban bárhol működőképes, hiszen unatkozó gyerekek és jószívű nagyszülők mindenütt vannak – csak össze kell hozni őket, illetve támogatókat megnyerni az ügynek.

A jó példa ragadós, hiszen a makói tábor mintájára már Mártélyon is szerveztek hasonlót, és előbb-utóbb – akár cikkünket olvasva – remélhetőleg másutt is felfigyelnek rá.

A makói táborban persze nem csak a gyerekek, hanem a pótnagyik is jól érzik magukat.

– A sok csivitelő kislány, kisfiú bearanyozza a napomat – mondta Fekete Imréné, azaz Erzsi néni. Neki is vannak unokái, szám szerint öt, és szokott is velük időt tölteni, de ők már nagyok, a legidősebb 22 éves.

– Néha rá kell szólni a táborozókra, de a legtöbbször jókedvűek és felvidítják az embert – mondta. Hozzátette, szívmelengető érzés, amikor mamának szólítják.