Fél évszázad puskával a kézben

Mindent Makóról

A delmagyar.hu hivatalos makói Facebook oldala, nem csak makóiaknak!

[namelink name="Ornyik Imre"] apai ősei között voltak vadászok, ő maga azonban nem családi indíttatásból lett azzá: határőrként szolgált, és gyakran biztosított vadászokat a nyomsáv közelében. Amikor leszerelt, nyomban jelentkezett a helyi egyesületnél. Akkor 24 éves volt. Azóta majdnem pontosan 50 esztendő telt el, amiből 38 évet vadászmesterként töltött, és fél évszázados tevékenységéért nemrégiben megkapta a Magyar Vadászatért kitüntetést – a díszes oklevélen [namelink name="Semjén Zsolt"] miniszterelnök-helyettes és [namelink name="Pektor János"] vadászszövetségi elnök neve olvasható. Büszkén mondja: 50 év alatt egyetlen vadászatról, hajtásról vagy közösségi munkáról sem hiányzott. Civilben egyébként az építőiparban dolgozott, építésvezetőként ment nyugdíjba.

Legnagyobb vadászzsákmányát kezdő vadászként, kölcsönpuskával ejtette a makói határban – a bak trófeája, amely aranyérmet kapott a budapesti nemzetközi vadászkiállításon, sok hasonlóval együtt most az otthonát ékesíti. Azóta sem lőtt hasonlót, de nem bánja. Azt mondja, egy életben elég egy ilyen találat. Hogy összesen mennyi állatot ejtett el, megbecsülni sem tudja, de előfordult, hogy egyetlen szezonban több mint 300 kacsát lőtt. Az elejtett vadat persze sajnálja, de megjegyzi: a vadállományt karban kell tartani, és fontos a bérvadásztatásból származó bevétel is. Egyébként szereti a vadhúst, a dám és a süldő vaddisznó a kedvence.

Ornyik Imre ma, 74 évesen is aktív vadász, és úgy gondolja, amíg mozdulni tud, az is lesz. Fotó: Szabó Imre
Hogy mi a legszebb a vadászatban? Nagyon szép sport, egészséges, jót tesz az embernek a gyaloglás, a friss levegő, ugyanakkor benne van a dologban a vadászat izgalma és az egymás közötti egészséges versengés is – mondja. Persze az is fontos, hogy a vadászat munkával is jár: télen az állatokat etetni kell, a lesek és más vadgazdálkodási berendezések karbantartást igényelnek, és egyre több időt kell fordítani arra, hogy az erdőt megtisztítsák a kihordott szeméttől. Mindennel együtt jó szívvel emlékezik az elmúlt fél évszázadra, különösen arra, milyen családias közösséget alkotnak a vadászok. Büszkén említi meg feleségét is, aki mindig mindenben támogatta. Még ma, 74 évesen is aktív vadász, és úgy gondolja, amíg mozdulni tud, az is lesz.