2012.01.01. 19:50
Garas Dezső emlékére
Makó - Hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Garas Dezső Kossuth- és Jászai-díjas színész, a Nemzet Színésze, aki 2003-ban megkapta Makón a Páger-díjat, Téni bácsi arany pecsétgyűrűjének hű mását. Emlékére most felidézzük, mit mondott a kiváló színész a makói díjátadón. <br>
„Hogy [namelink name="Garas Dezső"] méltó a Páger-gyűrűre, az mindjárt a díjátadó ünnepség első perceiben kiderült, hiszen belépésekor óriási tapssal fogadta őt a Hagymaházat zsúfolásig megtöltő közönség" – írtuk lapunk 2003. február 3-i számában, az ünnepségről tudósítva.
A Páger-díjat 2001-ben alapította a makói önkormányzat. A Páger-gyűrű odaítéléséről minden évben neves személyekből álló zsűri dönt. A színészdíj második kitüntetettje volt Garas Dezső, akivel Réz András filmesztéta beszélgetett azon a februári vasárnapon a Hagymaház színpadán.
A Régi idők focijának mosodása, [namelink name="Minarik Ede"], az Abigél König tanár ura, a Ripacsok Stók Edéje azt mondta Makón, hogy szerinte „a színésznek nemcsak sikerre, bukásra is szüksége van. Nem tagadom, olykor volt is részem benne, meglepő módon olyankor is, amikor rendkívül lelkesen, agilisan készültünk a premierre".
Elmondta akkor, hogy napjaink hektikus világát vegyes érzelmekkel szemléli. „Isten őrizzen meg minket attól, hogy az álmaink teljesüljenek!" – idézte a régi mondást, és hozzátette: nekünk teljesültek az álmaink. Hangsúlyozta, ha csupán kívülről szemlélné, azt mondaná, nincs még egy ilyen izgalmas korszak, mint amit mi átéltünk itt, Európa közepén – résztvevőként viszont nagyon drukkol a jövőért. Nem önmagának, hanem a gyermekeinek; egy lánya és egy fia van. De azért bizakodik is. Elmesélte, hogy egyszer együtt dolgozott egy orosz rendezővel, Ljubimovval, aki egy tanulságos mesével igyekezett lelket önteni a színtársulatba. A történet szerint egyszer beleesett két béka egy mély tejesbödönbe. Az egyik kétségbeesett, nem tudta, mitévő legyen, és belefulladt – a másik viszont úszni kezdett és lassanként vajat köpült a tejből, így megmenekült. „Nekünk most az a dolgunk, hogy ugyanígy vajat köpüljünk" – összegezte a tanulságot 2003 februárjában Makón Garas Dezső.
