Indonéziában búvároktató makói Vizhányó Emőke

Angol–magyar tolmács és fordító volt, a makói gimnáziumában is tanított, aztán egy búvártúra hatására úgy döntött, búvároktató lesz. A makói Vizhányó Emőke valóra is váltotta álmát: elvégezte az ehhez szükséges tanfolyamokat. Elmesélte, korábban is sokat utazott, de amikor két évvel ezelőtt először a távoli, egzotikus országban járt barátaival – három hetet töltött Balin és Komodón –, tudta, hogy ide vissza kell térnie. Ő ezt a vonzalmat az úgynevezett Bali Spirit-nek tulajdonítja – a misztikumnak, ami a szigetet körülveszi.

Kevesebb mint egy évvel később már tanfolyamokkal a háta mögött határozott célokkal érkezett Balira, majd ment tovább Nyugat-Pápuára, ahol egy magyar tulajdonú búvárbázis vezetőjeként dolgozott. Elmondhatatlan érzést jelentett számára az, hogy olyan helyeken járt, ahol még soha senki azelőtt. Igazi mesebeli csodavilág: érintetlen korallmezők, nagyszámú halrajok, furcsa kinézetű apróságok és a színek kavalkádja fogadja az embert – meséli. Ám bármennyire is gyönyörű és titokzatos ez a hely, egy idő után ingerszegénnyé váltak a hétköznapok a lakatlan szigeten. Így újra Balin kötött ki.

Emőkét elbűvöli Bali hangulata.
Fotó: Sangut Santoso
Jelenleg búvároktatóként dolgozik egy hotel búvárbázisán, Tulambenben. A sziget talán legnevezetesebb merülőhelye, a Liberty hajóroncs 5 perc sétára van a szállodától, de a ház előtti korallzátonyok és falak is kedvelt merülőhelyek, főleg az apróságok után kutató fotósok számára. Indonézia nem a „nagy halas" merülésekről híres, habár mantát, cetcápát vagy mola-molát, azaz naphalat az év adott szakában nagy valószínűséggel tudunk mutatni a vendégeinknek – magyarázza.

Balit mindenekelőtt azért szereti, mert itt minden megtalálható egy helyen. A híres balinéz tolerancia jegyében megfér egymás mellett a múlt és a jelen, a hindu szentély és a modern hotel, a tradicionális piac és a bevásárlóközpont, a mezítlábas purdé és a legújabb trendnek hódoló fiatal generáció is. Ezenkívül a szigeten mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot. Lehetőség van barangolni a hegyek között, meglátogatni a hindu templomokat, felmenni a vulkán kráteréhez, gyönyörködni a zöld rizsteraszokban, megkóstolni a gyömbérkávét vagy a helyi gyümölcsöket – mondja egy kicsit az idegenvezető szerepét is magára vállalva.

A víz alatti világ csodálatos képet mutat.
Fotó: Sangut Santoso
A legkevésbé sem hiányzik neki a rohanás és az egész napos stressz. Balin lelassul az élet. Azt mondja, ez sokaknak talán „patópálosnak" tűnhet – pedig csak az értékrend más. Nem az anyagias gondolkodás a meghatározó, hanem a szellemi és spirituális élet. A külső és belső nyugalom, a harmónia megteremtésére törekszenek az emberek, különösen szoros kapcsolatot ápolva az istenekkel. Hozzáteszi: kívülállóként nehéz ezzel azonosulni, de kétségkívül formálja a világról alkotott nézeteit.

Indonéziai jövő

Emőke Indonéziában képzeli el a jövőjét indonéz barátjával. Jól érzi magát a távoli ázsiai szigeten, de azért nemegyszer van honvágya. Szüleivel, Makón maradt barátaival az interneten tartja a kapcsolatot – ezt azonban megnehezíti a 6 órányi időeltolódás. Ami különösen hiányzik neki: édesanyja lekvárja, valamint a túrógombóc és a túrórudi és egy tábla hazai csoki. Így aztán különösen örül, ha valaki látogatóba érkezve meglepi egy kis hazai csemegével.