Jön a Lego, vinné az osztályt

Idén januárban írt lapunk a makói Szakács Gáborról, aki – a lángszóró feltalálójához, Szakáts Gáborhoz hasonlóan – elismert fejlesztőmérnök lett. Nemrég előadást tartott középiskolájában, a Makói Oktatási Központ Galamb József Tagintézményében. Itteni tanára, az 1978 óta oktató, vállaltan konzervatív pedagógiai elveket valló Sisák Tibor azt meséli, hogy Gábor 2000-ben végzett a gépszerelő szakközépiskolai osztályban.

Trabantból átülni a BMW- be

Kiváló a térlátása, gyorsan kapcsol – csak a természete állította komoly kihívások elé a tanárait. [namelink name="Sisák Tibor"] együtt döntötte el a családdal, hogy a fiú egyetemre megy. Az első év nem sikerült, de a pedagógus újból meggyőzte Szakácsékat, Gábor újból megpróbálta.

– Harmadéves korára, ahogyan a vízilabdás kiemelkedik a medencéből dobás előtt, úgy jött föl ő is – így Sisák tanár úr. – Az a cég, amelynél a szakdolgozatát írta, felvette fejlesztőmérnöknek. Pár év múlva találkoztunk, akkor már háromszor akkora volt a nettó fizetése, mint az enyém. Azt mondta, ez a munka neki már nem elég. Saját vállalkozása van, és legutóbb, ha jól tudom, a Ferrari öreg szakijainak mutatta meg, hogyan képzeli el egy probléma megoldását. Tíz éve Trabanttal járt, amelyből mindig kilógott a horgászbot – most BMW terepjáróval jött, és arról beszélt, nem biztos benne, hogy mifelénk találna magának megfelelő partnert, mert mi ezen a vidéken igénytelenül, keletiesen csináljuk a dolgainkat. Másokkal, de saját magával szemben is nagyot nőttek az elvárásai. Ez volt a célom.

Állásajánlat az összes végzősnek

Sisák Tibor szerint Gábor története egyáltalán nem egyedi. Osztálytársa, [namelink name="Varga Róbert"] is kiváló lett, és az utóbbi időben nagyon sok tanítványuk vitte sokra. A gépszerelőknél 1978-tól majdnem minden évben dobogósok voltak a Galamb diákjai, az órákon meg kellett találni az egyensúlyt a zöm felzárkóztatása és a pengék élesítése között. [namelink name="Kiss Lajos"], [namelink name="Nagy Tibor"], [namelink name="Csókási János"] nevét említi a tanár. Lajos itt kettes volt rajzból, aztán elment egyetemre, évfolyamelső lett: fizikus, gépészmérnök, konstruktőr. Csókási a Váll-Kernél fejlesztő, Nagy Tibor is ezen a pályán dolgozik.

Sisák Tibor, a Makói Oktatási Központ tanára, órán. Büszke rá, ha diákjai pár év múlva kétszer-háromszor annyit keresnek, mint ő.
A szerző felvétele
– A szerszámkészítő-képzés 1995-ig jól ment Makón, aztán a bezáró üzemek révén megszűnt, és másfél évtized után indulhatott újra. 1991-ben [namelink name="Kardos Sándor"] 2. lett országos versenyen: tanyai fiú, akiknél az áram sem volt még bevezetve. Mi öntöttünk bele önbizalmat. Villamosmérnök lett, nagy transzformátorállomásokat, hálózatokat tervezett Budapest mellett, fejvadász cég hozta vissza Szegedre. Az 1995-ben végzett szerszámkészítőknél [namelink name="Ördögh Norbert"] és [namelink name="Sárkány Mariann"] volt erős, Norbi most egy londoni fizikai kutatóintézetben dolgozik, Mariann két diplomát szerzett, logisztikai, konstruktőri feladatokat lát el. [namelink name="Máté János"], aki országoson harmadik lett, Csanádpalotán készül összehozni egy szerszámkészítő vállalkozást, a szakma legjobbjai közé tartozik. Örültem, amikor öt éve újraindíthattuk ezt a képzést, és a legutóbb végzettek is nagyon jók: a tavalyi csapathoz eljöttek a nyíregyházi Lego gyárból. Megnézték a füzeteiket, műszaki rajzaikat, meghívtak minket üzemlátogatásra, és közölték, mind a 9 végzősünket felvennék. Egyikük vállalta csak, mert ebben a korban nem számolja fel könnyen a fiatal a kötődéseit.

Miért lesz betanított munkás?

Ezt sokan ki is használják – teszi hozzá [namelink name="Horváth Zoltán"], az iskola igazgatója. Óriási ellentmondások tapasztalhatók a gazdaságban, a legtöbb szakmában. Ma már kevesebb szakmunkás végez, mint amennyi kellene – a most végző hét makói szerszámkészítőért is küzdelem várható a külföldi és hazai tulajdonú fejlődő cégek között – ám aki helyben próbál boldogulni, gyakran méltánytalan kompromisszumokra kényszerül. Betanított munkásként veszik fel, mert így kevesebbet kell neki fizetni. Járt már így országos versenyen előkelő helyezett diákjuk is. – Ha tényleg a munka becsületének helyreállítása a cél, az ilyen helyzeteket kell megakadályozni jó törvénnyel – véli Sisák Tibor. – [namelink name="Hadobás Gergő"], akiből szintén jó szakmunkás lett, Németországban dolgozik, gépipari üzemben. Azt mesélte, amikor találkoztunk, hogy az ő műszakjában a 80 százalék magyar.

Gergő is sokkal jobban keres, mint egykori tanára... A kilencvenes évek közepén emiatt sok szakoktató lépett át a versenyszférába. Tibor és jó néhány kollégája maradt.

– Azért az élményért jó itt lenni, mert ezeket a gyerekeket halálos biztonsággal ki lehet szúrni. És egy idő után, még ha fel is adják a leckét, ötből egy vagy kettő mindig belátja, hogy én nem magamnak akarok jót, hanem neki.