2016.08.25. 08:30
Nóra teknőben mos, és blogot vezet
Gyökeret eresztett, sőt fél éve már párjával együtt gazdálkodik a Makó környéki tanyavilág egyik valamikori központjában, Bogárzón Gölöncsér Nóra. Nemcsak cserépedényeket és ruhákat készít: hamarosan énekes-muzsikusként is közönség elé lép a helyi templom búcsúnapján.
– Azért mosok kézzel, teknőben, házi szappannal, mert ez nemcsak természetközeli, de keretet is ad az ember életének – mondja a 24 esztendős [namelink name="Gölöncsér Nóra"]. A bogárzói puszta közepén, a családi tanya teraszán a kutyák által kicsit megrágott gyékénykosárból a faragott teknőbe pakolja a ruhákat. Az amúgy az Egyesült Államokban született és nevelkedett lányról tavaly írtuk meg, hogy miután szüleivel együtt Magyarországra jött, elhatározta, őseink szabad, egyszerű életét fogja élni, távol a világ zajától.
Igyekezett minél többet megtudni a régi emberek életmódjáról, kitanult több kismesterséget, saját szabadtéri kemencéjében készülő cserépedényei például különösen szépek, mívesek. Az, hogy épp a Makó környéki tanyavilágba költözött, és nem valahová máshová, tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető: szüleivel együtt itt találtak olyan ingatlant, ami megfelelt az igényeiknek (2015. július 2.: Bogárzón lelt otthonra Nóra).
Nóra egyelőre azon a tanyán él, amit a szülei a maguk számára újítottak fel – ők még nem költöztek be, a Nóra számára kiszemelt szomszédos ingatlant még rendbe kell hozni. Áram, tiszta vizű fúrt kút van, de továbbra is saját készítésű ruhákat visel, és a kézműveskedés mellett gazdálkodik: juhokat és egy kecskét tart, kecskesajtot már készített. Lesznek lovak is, és kordét is tervez vásárolni. Egyedül annyi módosult az eredeti, a technikai vívmányokat elutasító elképzelések közül, hogy mégiscsak használja az internetet.
Még egy szerény blogot is vezet bogboszorkan néven, ahol többek között a kézműves termékeit is meg lehet nézni. Mint mondja, nem elsősorban ezért tett engedményt a technika felé, hanem hogy tudja tartani a kapcsolatot más tanyán élőkkel.
A legnagyobb változás azonban az az életében, hogy már nincs egyedül. Párja, [namelink name="Boros Csaba"] egy 27 esztendős budai, gimnáziumot végzett, az oktatási rendszerből kiábrándult fiatalember. Egy közös ismerős hozta őket össze – mint Csaba megfogalmazta, nagyon nehéz manapság az ilyen csodabogaraknak egymásra találni. Fél éve vannak együtt.
Mindketten hasonlóan gondolkoznak a világról és a mindennapi életről, de mint mondják, egyelőre próbaidős a kapcsolatuk. Mint Nóra megjegyzi, egy közös gazdaság az, ahol a legjobban megismerheti egymást két ember, ennél erősebb egymásra utaltság ugyanis aligha van. A mindennapjaikat a közös munkán kívül az tölti ki, hogy szívesen muzsikálnak, dalolnak. Csaba dudán, furulyán, kobzon és dorombon is játszik, Nóra pedig dobol és énekel, s mindezt nem csak a maguk, illetve barátaik, tanyaszomszédaik kedvére teszik. Tagjai a hasonszőrű fiatal művészekből álló országos közösségnek, az ómagyar hagyományőrző csapatnak, így sokfelé fellépnek – jövő vasárnap a bogárzói búcsúban lehet majd kettejüket látni-hallani.