Ők még a szocializmusban kezdték a ˝karatét˝: a 30 éves Makó Budo Klubot távolról még Steven Seagal is segítette

– Eredetileg birkóztam, versenyszerűen. Egy sérülés után azt javasolta az orvos, legyek minél többet mezítláb – ez a történet eleje Márton Imre 6. danos aikidómester, a Makó Budo Klub elnöke és egyik alapítója szemszögéből. A szombathelyi tanárképző főiskolára járt. A Vas Népe újsághirdetésére jelentkezve 1982-ben vett részt az első aikidóedzésen. Itthon, Makón a nyári szünetben a karatésokhoz szegődött: az MSVSE szabadidősport-szakosztályán belül működött doshinkan és all style-sportkarate csoport. – 1985-ben hazajöttem, és a József Attila Művelődési Központ úttörőházában ifjúsági szabadidős programokat szerveztem. Volt lehetőségünk arra, hogy este fél kilenctől aikidóedzéseket tartsunk. 10–15-en jártak. Akkoriban merült föl, miután a karatésok elkezdtek versenyre is járni, és elég bürokratikusan intéződött a költségek kifizetése, hogy célszerű lenne saját egyesületet alapítani. Harminc éve alakultunk meg, hivatalosan 1989. október 23-án jegyzett be minket a bíróság, három szakosztállyal. Elvünk, hogy mindegyik szakosztály önállóan gazdálkodik a bevételeiből, a közösből pedig oda adunk, ahová épp kell. Ez működött.

A klub fölvállalta a népszerű grundbirkózó versenyek szervezését, és ott is, más programokon is tartott bemutatókat. Ez, valamint a tévében látható Steven Seagal-akciófilmek megtették a hatásukat. A kilencvenes évek elején előfordult, hogy egy edzésen 63 gyerek vett részt. Nem voltak sportcsarnok méretű termek, így az aikidó által megérintett 120–150 ember, és a karate, kick-box által vonzott ugyanennyi már nagy számnak számított. – Előfordult, hogy jönni akart valaki edzésre, és azt kellett mondanunk, hogy fölírjuk a nevét, de nincs hely. A régi városháza tánctermében egy edzésen 30 embernél több nem fért el egyszerre.

Aikidóedzés Makón. Márton Imrének – jobbról – harmincöt éve azt tanácsolta az orvos, legyen minél többet mezítláb. Fotó: Makó Budo Klub

Tíz éven át nemzetközi hírű budogálákat is rendezett a klub. Idővel csatlakozott hozzájuk a nem kimondottan küzdősportnak számító aerobik, és két évig Panyor Krisztina triatlonversenyző is az ő sportolójuk volt. Ma ez a legtöbb szakosztállyal működő klub Makón: aikidó, taekwondo, aerobik, kick-box, battodo és ökölvívás a választék. Ez összesen mintegy kétszáz sportolót jelent, jellemzően iskolás korúakat, kisebb arányban negyven fölöttieket. Márton Imre tapasztalata az, hogy akik továbbtanulnak, elkerülnek a városból. A fiatal felnőtteknek egy idő után sok minden fontosabb, mint a sport. – Ma az is komoly eredmény, ha tartani tudjuk a létszámot. Gera József szakosztályvezetőnk mondta, hogy a taekwondónak nem az aikidó az ellenfele, hanem a tévé, a kóla és a csipsz. A tévét okostelefonnal, a kólát energiaitallal kell helyettesíteni, de a tétele most is stimmel – mondja Imre. Mégis jelentősen hat a makóiak életére ez a szervezet. Csak az aikidótanítványok száma 1400 körül volt. Sokak életébe épült be a sporttal a tapasztalat, hogy szorgalommal simán elérhetőek a nagy célok is. Imre példája a vékony, szerény kislány, aki egykor eljött aikidózni. Pintérné Gazdag Anett ma kétgyermekes anya, ötdanos mester, az ország másik végében klubot vezet, és szenior Európa-bajnokságon dobogóra állt.

A makói klub idén kelet-magyarországi diákolimpiai döntőt rendez aerobikosok számára, európai aikidószövetségi közgyűlést, taekwondo diákolimpiai döntőt, battodo-edzőtábort, és talán ökölvívótornát. Kiadott egy naptárt is az évfordulóra.